1 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom országában, mondván: 2 Ez a hónap a ti kezdő hónapotok; első nektek az év hónapjai között. 3 Szóljatok Izráel egész közösségéhez, mondván: Ennek a hónapnak a tizedikén: akkor vegyen magának bárányt mindenitek nemzetségenként, egy bárányt egy családra. 4 De ha kicsiny a család egy bárányra, akkor a házához legközelebbi szomszédjával együtt vegyen, a lelkek számításba vételével; kit-kit amennyit eszik, aszerint vegyetek számításba a bárányra. 5 Bárányotok hibátlan, hím, egyéves legyen; a juhok vagy a kecskék közül vegyétek. 6 És legyen nálatok őrizetben ennek a három hónapnak tizennegyedik napjáig; akkor vágjátok le azt, Izráel közönségének egész gyülekezete, napszálltakor. 7 És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, amelyekben azt megeszik. 8 Aztán egyék meg a húst azon éjjel; tűzön sülve, kovásztalan kenyérrel, keserű füvekkel egyék meg azt. 9 Ne egyetek belőle nyersen vagy főve, vízben megfőzve; hanem tűzön sülve, feje lábszáraival és belső részeivel együtt. 10 És ne hagyjatok belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. 11 És így egyétek azt: derekaitok felövezve, saruitok lábaitokon, és pálcátok kezetekben; és kapkodó sietséggel egyétek azt, az Úr átvonulása az. 12 Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén embertől baromig; és Egyiptom minden Istene felett ítéletet tartok, én vagyok az Úr. 13 Akkor a vér jelül lesz nektek azokon a házakon, melyekben lesztek, hogy ha látom a vért, elvonulok mellettetek; és nem lesz rajtatok csapás, mely elpusztítana, mikor én ölök Egyiptom földjén. 14 És legyen ez a nap nálatok emlékezetben, és ünnepeljétek meg azt az Úr ünnepéül; nemzedékről nemzedékre örök törvényül ünnepeljétek meg azt. 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek, legalább az első napon távolítsátok el a kovászt házaitokból; mert aki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az olyan lélek mind irtassék ki Izráelből.

16 Továbbá az első napon templomi gyülekezet, a hetedik napon is templomi gyülekezet legyen számotokra; semmi munkát ne végezzenek azokon, csak amit minden léleknek enni kell, csupán azt készítsék el nektek. 17 Megtartsátok azért a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ugyanezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom országából; tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök törvényül. 18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napig ne legyen kovász házaitokban; mert aki kovászosat eszik, az olyan lélek irtassék ki mind Izráel közönségéből, akár jövevény, akár az ország törzsökös polgára. 20 Semmi kovászosat ne egyetek; minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. 21 Akkor szólította Mózes Izráel véneit mind, és azt mondta nekik: Szakítsatok ki és fogjatok egy juhot nemzetségenként, és vágjátok le a húsvéti bárányt. 22 Aztán vegyetek egy kötés izsópot, mártsátok a vérbe, mely a tálban van, és értessetek a szemöldökfához és a két ajtófélfához a vérből, mely a szilkében van; közületek pedig senki ki ne menjen házának ajtaján reggelig. 23 Mikor átvonul az Úr Egyiptomot megverni, és látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán; akkor átvonul az Úr az ajtó előtt, és nem engedi, hogy az öldöklő bemenjen házaitokba ölni. 24 És megtartsátok ezt a beszédet: örök törvényül magadnak és fiaidnak. 25 És mikor majd bemégy arra a földre, melyet nektek ad az Úr, amiképpen szólott: akkor is tartsátok meg ezt a szolgálatot. 26 És ha akkor azt mondják nektek fiaitok: Mi ez a szolgálat nektek? 27 Majd azt mondjátok: Pászkaáldozat ez az Úrnak, hogy átvonult Izráel fiainak házai előtt Egyiptomban, mikor megverte Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette; erre meghajtotta magát a nép és leborult. 28 Mikor aztán elmentek, megcselekedték Izráel fiai; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek. 29 És történt éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén Faraó elsőszülöttjétől fogva, aki az ő királyi székén ült, a fogoly elsőszülöttjéig, aki a börtönben volt; a baromnak is minden első fajzását.