1 Mikor Élimből tovább mentek, eljutottak, Izráel fiainak egész közönsége, Szín sivatagába, mely Élim és Szináj között van; a második hónap tizenötödik napján, Egyiptom országából való kijövetelük után. 2 És morgott Izráel fiainak egész közönsége Mózes ellen és Áron ellen a sivatagban. 3 És azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptom földjén, mikor a húsos fazék mellett ültünk, mikor jóllakásig ettünk kenyeret; mert azért hoztatok ki bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet az éhséggel. 4 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem? 5 A hatodik napon pedig az történik, hogy mikor elkészítik azt, amit hazavittek, az kétszerese lesz annak, amit naponként szedni szoktak. 6 Mózes pedig és Áron azt mondta Izráel többi fiainak: Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. 7 Reggelre pedig meglátjátok az Úr dicsőségét abból, hogy meghallgatta morgástokat az Úr ellen, mert mik vagyunk, hogy ellenünk morogjatok? 8 Abból, azt mondta Mózes, hogy az Úr estére húst ad nektek enni és reggelre kenyeret jóllakásig, abból, hogy az Úr meghallotta morgástokat, mellyel ti őellene morogtatok; hiszen mi mik vagyunk; nem ellenünk morogtatok, hanem az Úr ellen. 9 És azt mondta Mózes Áronnak: Mondd Izráel fiai egész közönségének: Lépjetek elő az Úr elé, mert meghallotta morgástokat. 10 Történt pedig, hogy míg Áron Izráel fiainak egész közönségével beszélt, azok a sivatag felé fordultak; és egyszerre megjelent a felhőben az Úr dicsősége. 11 És így beszélt az Úr Mózeshez, mondván: 12 Hallottam Izráel fiainak morgását, beszélj velük, mondván: Napszálltakor húst esztek, és reggel jóllaktok kenyérrel; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 13 És valóban, estére felszállt a fürj, és elborította a tábort; reggelre pedig harmathullás lett a tábor körül.

14 És mikor a harmathullás felszállt, akkor a sivatag színén szemcsés por volt, olyan por, mint a dér a földön. 15 Mikor Izráel fiai meglátták, azt mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták mi az; Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül. 16 Ez a beszéd, melyet az Úr parancsol: Szedjen belőle mindenki amennyit megeszik; egy ómert egy fejre, lélekszámotok szerint, ki-ki azoknak szedjen, akik sátorában vannak. 17 És így cselekedtek Izráel fiai; így szedett, akinél sokan voltak, és akinél kevesen voltak. 18 Úgyhogy mérték az ómerrel, és nem toldotta meg, akinél sokan voltak, sem nem apasztotta, akinél kevesen voltak; mindenik annyit szedett, amennyi ételére kellett. 19 Aztán azt mondta nekik Mózes: Senki ne hagyjon belőle reggelig. 20 De nem hallgattak Mózesre, és mikor némelyek hagytak belőle reggelig, férgektől nyüzsgött és megbüdösödött; Mózes azért megharagudott rájuk. 21 Tehát úgy szedték azt minden reggel ki-ki annyit, amennyi ételére kellett; és mikor a nap kisütött, akkor elolvadt. 22 Történt pedig a hatodik napon, hogy két adag kenyeret szedtek, egyre két ómerrel; akkor a közönség fejedelmei mind elmentek és jelentették Mózesnek. 23 Ő pedig azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: Ünnepi nyugalom, szent szombat lesz holnap az Úrnak; amit megsüttök, süssétek, és amit megfőztök, főzzétek, a fölösleget pedig mind tegyétek el magatoknak őrizetbe reggelig. 24 És eltették azt reggelig, mint ahogy parancsolta Mózes; és nem büdösödött meg, sem nyű nem lett benne. 25 Akkor azt mondta Mózes: Egyétek meg azt ma, mert szombatja van ma az Úrnak; ma nem találjátok azt a mezőn. 26 Hat napon szedjétek azt; de a hetedik nap szombat, azon nem lesz. 27 És megtörtént, hogy a hetedik napon a nép közül némelyek kimentek szedni; de nem találtak. 28 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és törvényeimet? 29 Lássátok, mivel az Úr adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek a hatodik napon két napra való kenyeret: üljetek helyt mindnyájan, ki ne menjen senki a helyéről a hetedik napon. 30 Így pihent meg a nép a hetedik napon.