1 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nézd, én Istenné teszlek téged Faraó előtt; és testvéred, Áron, legyen a prófétád. 2 Te beszélj meg vele mindent, amit parancsolok neked; Áron pedig, a testvéred, beszélje meg Faraóval, hogy bocsássa el Izráel fiait országából. 3 Én pedig megkeményítem Faraó szívét; hogy megsokasítsam jeleimet és csodáimat Egyiptom országában; 4 és nem hallgat rátok Faraó. Akkor ráteszem kezemet Egyiptomra; és kihozom seregeimet, népemet, az Izráel fiait Egyiptom országából nagy ítéletekkel. 5 És majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, mikor kinyújtom kezemet Egyiptomra; és kihozom Izráel fiait őközülük. 6 És megcselekedte Mózes és Áron; amint parancsolta nekik az Úr, úgy cselekedtek. 7 És Mózes nyolcvan esztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom; mikor Faraóval beszéltek. 8 Így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 9 Ha beszél veletek Faraó és azt mondja: Tegyetek magatok mellett csodát; akkor mondd Áronnak: Fogd a vessződet és vesd Faraó elé, kígyóvá lesz. 10 Mikor aztán bement Mózes és Áron Faraóhoz, úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta; és mikor Áron Faraó elé és szolgái elé vetette vesszejét, az kígyóvá lett. 11 Akkor Faraó is hívatta a bölcseket és varázslókat; és úgy cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói, az ő titkos mesterségükkel: 12 mindenik eldobta vesszejét, és azok kígyókká lettek (és Áron vesszeje elnyelte az ő vesszeiket): 13 Faraó szíve tehát szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk; amiképpen az Úr szólott. 14 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nehéz a Faraó szíve; vonakodik elbocsátani a népet. 15 Eredj Faraóhoz reggel, olyankor szokott kimenni a vízre, és állj elébe a Nílus partján; a vesszőt pedig, mely kígyóvá változott, fogd a kezedbe. 16 És mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem a sivatagban; de íme nem engedelmeskedtél mostanig. 17 Így szól az Úr: Erről ismered meg, hogy én vagyok az Úr: hogy én ráütök ezzel a vesszővel, mely a kezemben van, a vízre, mely a Nílusban van, és vérré változik.

18 És a halak, melyek a Nílusban vannak, meghalnak, és a Nílus megbüdösödik; úgyhogy az egyiptomiak utálnak vizet inni a Nílusból. 19 És azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Fogd vessződet és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizeire, folyóikra, csatornáikra, tavaikra és minden vízgyűjtőikre, hogy vérré legyenek; és legyen vér Egyiptom egész országában, a faedényekben is, a kőedényekben is. 20 És úgy cselekedett Mózes és Áron, amint az Úr parancsolta, és felemelte vesszejét és megütötte a vizet, mely a Nílusban volt, Faraó szemei előtt és szolgáinak szemei előtt; és vérré változott a víz, mind ami a Nílusban volt. 21 És a halak, melyek a Nílusban voltak, meghaltak, és megbüdösödött a Nílus, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak vizet inni a Nílusból; a vér pedig fellépett Egyiptom egész földjén. 22 Akkor Egyiptom írástudói cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; és Faraó szíve szilárd maradt és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott. 23 És megfordult Faraó és hazament; és ezt sem vette a szívére. 24 Egész Egyiptom pedig a Nílus körül ásott ivóvizet; mert a Nílus vizéből nem tudtak inni. 25 Így telt el hét nap; miután az Úr megverte a Nílust.