1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: 2 Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, hajlított munkával csináld őket; és a közönség összehívására és a táborok elindítására valók legyenek neked. 3 Mikor azokat megfújják; akkor gyűljön hozzád az egész közönség a gyülekezet sátorának ajtónyílásához. 4 Ha az egyiket fújják meg; akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői. 5 Ha riadót fújtok; akkor induljanak el azok a táborok, melyek kelet felől táboroznak. 6 Ha másodszor fújtok riadót; akkor induljanak el azok a táborok, melyek dél felől táboroznak. Riadót fújjanak, meneteik szerint; 7 mikor pedig összegyűjtik a gyülekezetet, kürtöljetek és ne riadót fújjatok; 8 és Áron fiai, a papok fújják a kürtöket. És legyenek nektek örök törvényül, 9 és ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki titeket megtámad, akkor e kürtökkel fújjatok riadót; hogy emlékezetbe hozzanak titeket az Úr előtt, a ti Istenetek előtt és megszabaduljatok ellenségeitektől. 10 És örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg e kürtöket égő áldozataitok mellett és visszafizetési vágóáldozataitok mellett; hogy emlékeztessenek reátok Istenetek. 11 És történt a második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadikán; felszállott a felhő a törvény hajlékáról. 12 És elindultak Izráel fiai meneteik szerint Szináj sivatagáról; és a felhő Párán sivatagában telepedett le először. 13 Elindultak pedig az Úrnak Mózes által való parancsára. 14 Tehát Júda fiai táborának zászlaja indult először, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Nahsón, Amminádáb fia volt; 15 az Izsakhár fiainak törzséből való sereg felett Netanél, Cuár fia; 16 a Zebulon fiainak törzséből való sereg felett Eliáb, Hélon fia. 17 Mikor a hajlék le volt bontva, elindultak Gérson fiai és Merári fiai, akik a hajlékot vitték. 18 Aztán elindult Rúben táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elicúr, Sedéúr fia volt; 19 a Simeon fiainak törzséből való sereg felett Selumiél, Cúrisaddáj fia; 20 a Gád fiainak törzséből való sereg felett pedig Eljászáf Deuél fia.

21 Akkor elindultak a kehátiak, kik a szentélyt vitték; és mire ők megérkeztek, amazok felállították a hajlékot. 22 Aztán elindult az Efraim fiai táborának zászlaja, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elisáma, Ammihúd fia volt; 23 a Manassé fiainak törzséből való sereg felett Gamliél, Pedácúr fia; 24 a Benjámin fiainak törzséből való sereg felett pedig Abidán, Gideoni fia. 25 Azután elindult Dán fiai táborának zászlaja, bezárva a többi táborokat, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Ahiézer, Ammisaddáj fia volt; 26 az Áser fiainak törzséből való sereg felett Pagiél, Okrán fia; 27 a Naftali fiainak törzséből való sereg felett pedig Ahira, Énán fia. 28 Ezek Izráel fiainak menetei, a hozzájuk tartozó seregekkel; így indultak el. 29 Ekkor azt mondta Mózes Hobábnak, a midjáni Reuél fiának, Mózes ipának: Mi most indulunk arra a helyre, melyről azt mondta az Úr: Azt adom nektek; jer velünk, és jót teszünk veled; mert az Úr jót mondott Izráel felől. 30 És azt mondta neki: Nem megyek; hanem országomba és szülőföldemre megyek. 31 És azt mondta: Ne hagyj el, kérlek bennünket; hanem mivel ismered a sivatagban való táborjárásunkat, légy nekünk szemünk gyanánt. 32 És lesz, ha velünk jössz; akkor lesz, hogy azt a jót, ami jót tesz az Úr velünk, jóval adjuk meg neked. 33 És elköltöztek az Úr hegyéről háromnapi járásra; és az Úr szövetségének ládája költözött előttük háromnapi járásra, hogy nyugvóhelyet keressen ki számukra. 34 Az Úr felhője pedig felettük volt nappal, mikor elindultak a táborból. 35 És történt, hogy mikor a láda elindult, Mózes azt mondta: Kelj fel Uram, és széledjenek el ellenségeid, és meneküljenek színed elől, akik téged gyűlölnek. 36 Mikor pedig nyugalomra tért, akkor ezt mondta: Térj vissza Uram... Izráel ezereinek tízezreihez.