1 Abban az időben pedig kezet emelt Heródes király, hogy gonoszul cselekedjék némelyekkel a gyülekezetből valók közül. 2 Kivégeztette pedig Jakabot, János testvérét karddal. 3 És látván, hogy tetszik a zsidóknak, folytatta és elfogatta Pétert is (akkor voltak a kovásztalan kenyerek napjai). 4 Kit is megfogván tömlöcbe tett, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék, húsvét után szándékozván őt a népnek elővezettetni. 5 Péter eszerint őriztetett a tömlöcben; de folyton tartó imádság volt érte a gyülekezet részéről az Istenhez. 6 Mikor pedig Heródes elő akarta őt vezettetni, azon az éjszakán Péter két katona közt aludt, két lánccal megkötözve, és az ajtó előtt őrök őrizték a tömlöcöt. 7 És íme az Úr angyala megjelent és világosság fénylett a helyiségben; és megütvén Péter oldalát, felköltötte őt, mondván: Kelj fel hamar. És leestek a láncok kezeiről. 8 És azt mondta neki az angyal: Kötöződj fel és húzd fel saruidat. És úgy tett. Akkor azt mondta neki: Vedd fel felsőruhádat, és kövess engem! 9 És kimenvén, követte őt; és nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt gondolta, hogy látomást lát. 10 Átmenvén pedig az első őrségen és a másodikon, a vaskapuhoz jutottak, mely a városba visz, mely magától megnyílt nekik; és mikor kimentek, előrementek egy utcán, és tüstént eltávozott az angyal tőle. 11 És Péter magához térve azt mondta: Most tudom valóban, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiragadott engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozásából. 12 És feleszmélvén elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házához, hol sokan voltak összegyűlve és imádkoztak. 13 Mikor pedig Péter zörgetett a kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló leány ment oda hallgatózni; 14 és megismervén Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott és hírül adta, hogy Péter a kapu előtt áll. 15 Azok pedig azt mondták neki: Elment az eszed. De ő erősítette, hogy úgy van. Erre azok azt mondták: Az ő angyala az. 16 Péter meg egyre zörgetett; mikor erre ajtót nyitottak, meglátták őt és elálmélkodtak.

17 És kezével intve nekik, hogy hallgassanak, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És azt mondta: Adjátok hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek. És eltávozván elment más helyre. 18 Mikor pedig nappal lett, nem csekély háborúság volt a katonák között, vajon mi történt Péterrel? 19 Heródes pedig, mikor előkérte őt és nem találta, vallatóra fogta az őröket, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket; és lemenvén Júdeából Cézáreába, ott időzött. 20 Heródes pedig haragudott a tírusziakra és szidóniakra; de azok közös elhatározással eljöttek hozzá, és megnyervén Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel az ő tartományuk a királyéból szerezte be élelmét. 21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhába öltözve és a szószékbe ülve, nyilvános beszédet intézett hozzájuk. 22 A nép pedig odakiáltott: Isten szava, és nem emberé! 23 És nyomban megverte őt az Úr angyala, amiért nem adott dicsőséget az Istennek; és férgek ették meg és kimúlt. 24 Az Isten igéje pedig növekedett és terjedt. 25 Barnabás pedig és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután szolgálatukat betöltötték, magukkal vivén Jánost is, kinek mellékneve Márk volt.