1 Örvend a sivatag és a kietlen; és vigad a pusztaság, és virágzik, mint az őszike. 2 Virágozván virágzik és vigad, sőt vigadva ujjong; a Libánon dicsősége adatott neki; a Kármel és a Sáron dísze: ők láthatják az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét! 3 Erősítsétek a lankadt kezeket; és az elbotló térdeket szilárdítsátok! 4 Mondjátok a félénk szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúállással jön isteni megfizetéssel; ő jön, és megtart benneteket! 5 Akkor a vakok szemei kinyílnak; és a süketek fülei megnyílnak. 6 Akkor a sánta ugrik, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a sivatagban, és patakok a pusztaságban. 7 És a hőtűzés vízállássá lesz, és a szomjú föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, fű, nád és káka. 8 És lesz ott egy töltés és út, melyet a Szentség útjának hívnak, melyre tisztátalan nem mehet át; és az az övéké lesz, aki az utat járja, így az együgyűek el nem tévedhetnek. 9 Nem lesz ott oroszlán, a legvadabb vad nem megy oda fel; nem lesz ott található, ahol megváltottak járnak. 10 És az Úr megváltottai visszatérnek, és bevonulnak Cionba ujjongással, és fejükön örök örömmel. Örömöt és vigasságot érnek, bú és sóhaj pedig menekülnek.