1 Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, távoli népek; az Úr születésem óta elhívott engem, anyám méhében említette nevemet. 2 És olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékába rejtett engem; és csiszolt nyílvesszővé tett engem, tegzébe dugott engem. 3 És azt mondta nekem: Szolgám vagy te, Izráel, kiben megdicsőítem magamat. 4 Bár én azt mondtam: Hiába fáradtam, hiábavalóságra és semmiségre vesztegettem erőmet. Valóban, az én ítéletem az Úrnál van, és jutalmam az én Istenemnél. 5 És most azt mondta az Úr, az én alkotóm [születésem óta szolgájává, hogy visszatérítsem hozzá Jákobot, és Izráel hozzá gyűjtessék]; és megbecsült lettem az Úr szemeiben, és az én Istenem lett az én erőm; 6 és azt mondta: Nem elég, hogy szolgám légy nekem Jákób törzseinek felállítására és Izráel megőrzöttjeinek visszahozására; hanem a pogányok világosságává teszlek téged, hogy légy üdvöm a föld határáig. 7 Így mondta az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetendő lélekre, pogányok iszonyatára, uralkodók szolgájára: Királyok látják és felkelnek, fejedelmek, és leborulnak; az Úrért, aki hűséges, Izréel Szentjéért, ki választott téged. 8 Így mondta az Úr: A kegyelem idején meghallgattalak téged, és az üdv napján megsegítettelek téged; és megőriztelek és tettelek téged népfrigybe, az országot felállítván, az elpusztult örökségeket birtokba adván; 9 azt mondván a foglyoknak: Jertek ki, a sötétben levőknek: Jertek nyilvánosságra! Az utakon legeltetnek, és minden kopárságon lesz legelőjük. 10 Nem éheznek és nem szomjaznak, és nem üti meg őket a hőtűzés és a nap; mert aki könyörült rajtuk, tereli őket, és vízforrásokhoz vezeti őket. 11 És minden hegyemet úttá teszem; és országutaim felemelkednek. 12 Íme, ezek messziről jönnek; és íme ezek északról és nyugatról, ezek pedig sziniek földjéről. 13 Örvendezzetek, egek és vigadj, föld, törjetek ki, hegyek, ujjongásban; mert megvigasztalta az Úr az ő népét, és szegényein könyörül. 14 És azt mondta Cion: Elhagyott engem az Úr; és az én uram elfelejtett engem. 15 Hát elfelejti-e asszony csecsemőjét, hogy ne könyörüljön szülötte fián?

16 íme tenyeremre rajzoltalak;kőfalaid előttem vannak folyton. 17 Sietnek fiaid; rombolóid és pusztítóid kimennek belőled. 18 Emeld fel körül szemeidet és lásd, mindnyájan egybegyűltek és jönnek hozzád! Élek én, ez az Úr mondása, hogy mindnyájukat felöltöd ékszer gyanánt, és felövezed velük magadat, mint a menyasszony. 19 Mert romjaid és pusztaságaid mellett, és elpusztult földed mellett bizony most szűk vagy a lakossághoz képest; de eltávoztak, akik elpusztítottak téged. 20 Még mondani fogják füleidbe gyermektelenséged fiai: Szűk nekem a hely, húzódj összébb, hogy lakhassam! 21 És azt mondod szívedben: Ki szülte nekem ezeket? hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogoly és száműzött. És: Ezeket ki nevelte fel? Íme, én egyedül maradtam, ezek hol voltak? 22 Így mondta az én uram, az Úr: íme felemelem kezeimet a nemzetekhez, és a népekhez emelem zászlómat: és elhozzák fiaidat ölben, és lányaid vállon hordoztatnak. 23 És királyok lesznek nevelőid, és fejedelemnők dajkáid. Arccal a földre borulnak előtted, és lábaid porát nyalják. És megtudod, hogy én vagyok az Úr, kiben nem szégyenülnek meg, akik várják. 24 Vajon elvehető-e a hőstől a ragadomány, és az igaznak foglyai elmenekülnek-e? 25 Mert így mondta az Úr; a hős foglyai is elvétetnek; az erős ragadománya is megmenekül:és perlőiddel én fogok perelni; és fiaidat én fogom megszabadítani. 26 És megétetem elnyomóiddal a saját húsukat, és megrészegednek vérüktől, mint a musttól; és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr, a te megtartód és megváltód, Izráel erőse.