1 Így mondta az Úr: Őrizzétek meg az ítéletet és cselekedjetek igazságot; mert közel van üdvöm, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy nyilvánvalóvá legyen: 2 boldog a halandó, aki ezt cselekszi; és az emberfia, ki ragaszkodik hozzá: aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse, és megőrzi kezét minden rossz cselekvéstől. 3 Ne mondja hát az idegenfi, ki az Úrhoz csatlakozott, mondván: Bizony külön választ engem az Úr az ő népétől; és ne mondja a herélt: Íme én száraz fa vagyok; 4 mert így mondta az Úr: A herélteknek, akik megőrzik szombataimat, és azt választják, amiben én gyönyörködöm; és ragaszkodnak szövetségemhez: 5 adok nekik házamban és kőfalaimban oszlopot, és nevet, mely jobb a fiaknál és leányoknál; örök nevet adok neki, mely ki nem vágatik. 6 És az idegen fiakat, kik csatlakoznak az Úrhoz, hogy szolgálják őt, és szeressék az Úr nevét, hogy szolgáivá legyenek neki: mind, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse, és akik ragaszkodnak szövetségemhez; 7 hát beviszem őket szentségem hegyére. És megörvendeztetem őket imádságom házában, égő és vágó áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert az én házam imádság házának hívatik minden népek számára, 8 mond az én Uram, az Úr, aki egybegyűjti Izráel elűzötteit: Még gyűjtök hozzá, egybegyűjtötteihez. 9 Mezei vadak mind, jertek enni; erdőbeli vadak mind! 10 Őrállói vakok mindnyájan, nem veszik észre; mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Látók, akik feküsznek, szeretnek szunnyadni; 11 és erős étvágyúak az ebek, nem tudnak jóllakni. És ezek pásztorok, akik nem tudnak figyelni! Mindnyájan a maguk útjára fordultak, ki-ki nyereségére végig. 12 Jertek, hadd hozzak bort, és iszogassunk méhsört! És ilyen lesz a nap holnap is, nagy, felette igen!