1 Kiálts teli torokkal, ne sajnáld, mint a kürt, emeld fel hangodat; és jelentsd meg népemnek bűnét, és Jákób házának vétkeit. 2 Pedig engem naponként megkérdeznek, és utaimat tudni kívánják. Mint oly nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istenének rendtartását nem hagyta el; kérdezik tőlem az igaz rendtartásokat, Isten közelségét kívánják. 3 Miért, hogy böjtölünk és nem látod meg, sanyargatjuk magunkat és nem veszed észre? Íme böjtnapotokon foglalkozást kerestek, és minden munkástokat hajszoljátok. 4 [Íme perre és patvarra böjtöltök, és hitetlen ököllel való verekedésre; nem úgy böjtöltök ez idő szerint, hogy szavatokat a magasságban meghallassátok.] 5 Hát ilyen legyen a böjt, melyet szeretek, az ember önsanyargatásának napja? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákból és hamuból vet ágyat; hát ezt nevezed böjtnek, az Úr előtt kedves napnak? 6 Nem az-e a böjt, amit én választok, hogy nyisd meg a gonoszság bilincseit, oldozd meg az iga köteleit; és bocsásd szabadon a letörötteket, és minden igát tépjetek széjjel? 7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és a szegényeket, hajléktalanokat beviszed házadba; ha látsz mezítelent, hát felruházod őt, és testvéred elől el nem rejtőzöl? 8 Akkor felhasad, mint hajnal világosságod, és gyógyulásod hamar kivirágzik; és előtted jár a te igazságod, az Úr dicsősége lesz a hátvéded. 9 Akkor hívod, és az Úr felel, kiáltasz, és azt mondja: Itt vagyok! Ha eltávolítod közüled az igát, ujjnyújtogatást és gonosz beszédet; 10 és kiteszed az éhezőnek lelkedet, és a nyomorult lelket jóltartod: akkor felkel a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. 11 És vezet téged az Úr folytonosan, és megelégíti az aszályban lelkedet, és csontjaidat megerősíti; és olyan leszel, mint egy öntözött kert, mint egy vízforrás, melynek vize nem hagy cserben. 12 És hozzád tartozóid örök romokat építenek fel, felemeled régi nemzedékek alapvetéseit; úgyhogy rés-befalazónak neveznek téged, a lakáshoz való ösvények visszaállítójának.

13 Ha visszatéríted szombaton lábadat attól, hogy foglalkozásod folytasd szent napomon; és a szombatot gyönyörűségnek hívod, mint az Úrnak szentet, tisztelni valónak, és megtiszteled azt azzal, hogy nem teszed utaidat, nem keresed foglalkozásodat, sem szóbeszédet: 14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, és a föld magaslatain fog vinni téged, és táplálni fog téged atyádnak, Jákobnak örökségével, mert az Úr szája szólott.