1 És felkelvén egész tömegükben, elvitték őt Pilátushoz. 2 És kezdték őt vádolni, mondván: Erről megállapítottuk, hogy elcsavarja a népünket, és tiltja, hogy a császárnak adót fizessünk, önmagát mondván Krisztusnak, királynak. 3 Pilátus tehát megkérdezte őt, mondván: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelvén neki, azt mondta: Te mondod. 4 Pilátus pedig azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. 5 De azok erősítették, mondván: Felzendíti a népet, mert egész Júdea-szerte tanít, Galileától kezdve mindidáig. 6 Pilátus pedig Galileát hallván, kérdezte, vajon ez az ember galileai? 7 És mikor megtudta, hogy Heródes hatósága alól való, elküldte őt Heródeshez, ki szintén Jeruzsálemben volt ezekben a napokban. 8 Heródes pedig nagyon örült, mikor Jézust látta, mert régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle; és remélte, hogy lát valami általa történő csodát. 9 Tehát sok beszéddel kérdezte őt; de ő semmit nem felelt neki. 10 De ott álltak a főpapok és az írástudók, és buzgón vádolták őt. 11 Heródes tehát katonáival együtt semminek állította őt és csúfságból ragyogó ruhát adván rá, visszaküldte őt Pilátusnak. 12 Barátok lettek pedig egymással Pilátus és Heródes azon a napon; mert azelőtt ellenségeskedésben voltak egymással. 13 Pilátus pedig összehívatván a főpapokat, elöljárókat és a népet, 14 azt mondta nekik: Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet elcsavarja; és íme én előttetek kihallgatván, semmi bűnt nem találtam ebben az emberben azokból, amikkel őt vádoljátok; 15 de még Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk; és íme semmi halálra méltó nem bizonyult rá. 16 Megfenyítvén tehát őt, elbocsátom. 17 Tudniillik el kellett nekik bocsátania ünnepenként egyet. 18 De felkiáltottak egyetemben, mondván: Old meg ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást! 19 Aki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. 20 Ismét kiáltott tehát Pilátus, hogy Jézust akarja elbocsátani, 21 de azok azt kiáltották rá, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt!

22 Ő pedig harmadszor mondta nekik: Hát mi gonoszt cselekedett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 23 De azok nekifeküdtek nagy kiáltásokkal, kérvén, hogy ő feszíttessék meg; és győzött az ő kiáltásuk és a főpapoké; 24 és Pilátus megítélte, hogy legyen meg, amit kérnek. 25 Elbocsátotta tehát nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve, akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. 26 És amint elvezették őt, előfogtak bizonyos cirénéi Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Követte pedig őt a népnek és asszonyoknak nagy sokasága, kik jajgattak, és siratták őt. 28 De Jézus hozzájuk fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, hanem ti magatokon sírjatok és gyermekeiteken. 29 Mert íme jönnek napok, mikor azt mondjátok: Boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! 30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha ezt művelik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal? 32 Vittek pedig még két gonosztevőt is, vele együtt kivégezni. 33 És mikor a Koponyának nevezett helyre értek, ott megfeszítették őt, és a gonosztevőket, egyiket jobbról, másikat pedig balról; 34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Elosztván pedig ruháit, sorsot vetettek. 35 És a nép megállt és nézte; de vele együtt csúfolták az elöljárók is, mondván: Másokat megtartott, tartsa meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa. 36 De csúfolták őt a katonák is, odamenvén, és ecettel kínálván őt, 37 és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat! 38 Volt pedig egy felirat is felette, hellén, római és héber betűkkel írva: Ez a zsidók királya. 39 Egyik pedig a felakasztott gonosztevők közül szidalmazta őt, mondván: Nem te vagy-e a Krisztus? Szabadítsd meg magadat és minket! 40 De felelt a másik, és megdorgálta őt, mondván: Az Istentől sem félsz te, holott ugyanazon ítélet alatt vagy? 41 És mi ugyan igazság szerint, mert amiket cselekedtünk, azoknak méltó büntetését vesszük; de ez semmi helytelent nem cselekedett.