1. Marjatok a szeretetnek útján, de vetekedjetek a lelki adományokért, de különösen a prófétálásért. 2. Mert a nyelvbeszélő nem emberrel, hanem Istennel beszélget. Senki sem érti meg; lelki elragadtatásban titokzatos dolgokat mond. 3. A próféta ellenben emberekhez beszél, azokat építi, buzdítja és vigasztalja. 4. A nyelvbeszélő maga magát, a próféta a gyülekezetet építi. 5. Szeretném ha ugyan, mindnyájan nyelvbeszélők, de még inkább, ha próféták volnátok, mert a próféta nagyobb a nyelvbeszélőnél, kivévén azt az esetet, ha megmagyarázza beszédét a gyülekezetnek építése végett. 6. Egy példát, testvérek. Ha elmennék hozzátok s nyelvbeszédbe fognék, kijelentést, ismeretet, próféciát vagy tanítást pedig nem közölnék veletek, mi hasznotok volna abból? 7. Gondoljunk csak a lelketlen hangszerekre, teszem azt a fuvolára, vagy a citerára; hangot adnak ugyan, de ha a hangban nincs semmi változat, ugyan ki ismer rá a fuvola, vagy a citera dalára? 8. És ha a trombita zavaros hangot ád, ki indul rohamra? 9. Épp úgy, ha ti érthetően tagolt nyelven nem beszéltek, ki érti meg szavatokat? Bizony csak úgy világba beszéltek. 10. Se szeri, se száma, annyi fajta nyelv van a világon és egyik sem érthetetlen. 11. De ha nem értem meg a hang jelentését, én a beszélőnek s a beszélő nékem sült idegen marad. 12. Így hát ti is, ha már vetekedtek a lelki adományokért, tartsátok szem előtt a gyülekezetnek az építését hogy előbbre menjetek. 13. A nyelvbeszélő magyarázza is meg imádságát. 14. Mert, ha nyelvvel imádkozom, lelkem imádkozik, de értelmem nem működik. 15. Mit teszek hát? Imádkozom nyelvemmel, de imádkozom értelmemmel is, éneklek lelkemmel, de éneklek értelmemmel is. 16. Mert, ha csak lelkeddel adsz hálát, hogyan mondja rá az avatatlan helyén ülő imádra az Áment, mikor azt sem tudja, hogy mit beszélsz? 17. Megengedem, gyönyörűen hálálkodtál, de mit ér az, ha más nem épül belőle. 18. Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál különb nyelvbeszélő vagyok. 19. De a gyülekezetben inkább mondok öt szót értelemmel, hogy másokat is oktassak, mintsem tízezer szót nyelvbeszéddel.

20. Testvérek! Ne legyetek gyermekek az értelem, hanem legyetek gyermekek a gonoszság dolgában, az értelem dolgában ellenben legyetek érett emberek. 21. Meg van írva a törvényben: Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok e néphez és még így sem hallgatnak rám. Ezt mondja az Úr. 22. Szóval a nyelvek jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás ellenben jel, de nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. 23. Azért, ha az egész gyülekezet egybegyűl, és mindenki nyelvvel szól, nem azt mondják-e a bevetődő avatatlanok vagy hitetlenek, hogy megbolondultatok? 24. Viszont, ha mindenki prófétál s bejön egy hitetlen vagy avatatlan, mindenik meggyőzi, mindenik megítéli azt. 25. És amint így kivilágosodnak szívének titkai, arcra borulva imádja az Istent és nyíltan megvallja, hogy valóban Isten lakik tibennetek. 26. Mit tegyetek hát kedves testvérek? Egybegyűlve, akinek mije van, ha zsoltára, avagy tanítása, ha nyelvbeszéde, avagy kijelentése és magyarázata, minden épülésre szolgáljon. 27. Nyelvbeszéddel kettő, vagy legfeljebb három álljon elő, mégpedig sort tartva és egy magyarázó. 28. Ha pedig nincs magyarázó, úgy hallgasson a gyülekezetben, magának és az Istennek beszéljen. 29. Próféta is kettő vagy három szólaljon fel, a többiek pedig bírálják meg őket. 30. Ha pedig egy másik ott ülő részesül kijelentésben, az előbbi hallgasson el. 31. Sort tartva, mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon s mindenki buzduljon. 32. A prófétalelkek engednek a prófétáknak. 33. Mert az Isten nem a háborúság, hanem a békesség Istene. 34. Mint minden szent gyülekezetben, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nékik nem szabad beszélni, nékik engedelmeskedniük kell, amint a törvény is mondja: 35. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert csúf dolog az asszonyra nézve ha beszél a gyülekezetben. 36. Vagy tőletek eredt az Isten beszéde, avagy csupán hozzátok jutott el? 37. Aki magát prófétának, vagy lelkiadományosnak tartja, vegye tudomásul, hogy az, amit írok, az Úrnak parancsolata. 38. Ha pedig nem veszi, hát ne vegye.