1. Volt Cezáreában egy bizonyos Kornelius nevű százados az úgynevezett itáliai csapatnál. 2. Jámbor, istenfélő ember egész háznépével együtt, aki a nép között sok alamizsnát osztott ki s folyton-folyva imádkozott. 3. E férfiú látomásban tisztán látta, hogy úgy délután három óra tájban az Isten angyala bejött hozzá s így szólt: Kornelius! 4. Ő mereven ránézett s remegve kérdezte: Mi az, Uram? Azt felelte: Az Isten megemlékezett a te imádságodról és alamizsnádról. 5. Nosza, küldj hát embereket Joppéba s hívasd ide azt a Simont, akinek a mellékneve Péter. 6. Ott lakik annál a bizonyos Simon tímárnál, akinek a háza a tenger partján van. Ő majd megmondja néked, hogy mit kell cselekedned. 7. S amint a vele beszélő angyal távozott, előhívta két szolgáját s egyik alárendelt jámbor katonáját 8. és mindent elmondva nekik, elküldte őket Joppéba. 9. Másnap, amíg azok úton voltak s a városhoz közeledtek, Péter déli tizenkét óra tájt felment a ház tetejére imádkozni. 10. S minthogy megéhezett, enni akart. De míg ételt készítettek néki, eszméletét elvesztette 11. s látta, hogy az ég megnyílt és egy négy sarkánál fogva összekötött nagy lepedőhöz hasonló edény jön feléje s leereszkedik a földre, 12. Mindenféle földi négylábú állat, csúszó-mászó féreg s égi madár volt abban 13. és ez a szózat hangzott feléje: Kelj fel Péter! Öld és egyél. 14. De Péter azt mondta: Szó sincs róla, Uraml Sohsem ettem fertős s tisztátalan ételt, 15. S újra, másodszor is szózat hangzott őeléje: Amit isten tisztává tett, te ne mondd azt fertőzöttnek. 16. És ez három ízben történt, azután az edény tüstént az égbe vittetett. 17. Míg Péter a látott látomás értelmén tűnődött, Kornélius küldöttei a Simon házát keresve, a kapunál álltak 18. s bekiáltva tudakolták: Ott szállt-e meg Simon, akinek a mellékneve Péter? 19. E közben a látomáson tűnődő Péternek azt mondotta a Szent lélek: Nézd! Három férfi keres tégedet. 20. Nosza, kelj fel, eredj le és minden tétovázás nélkül menj velük, mert én küldtem őket. 21. Péter lement a Kornélius küldte férfiakhoz s így szólt: Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?

22. Azt felelték: Kornélius, az az istenfélő százados, aki az egész zsidó nép körében jó hírnévnek örvend, szent angyaltól vett parancsnál fogva, kéret a házához, hogy meghallgasson tégedet. 23. Behívta hát őket s szállást adott nékik. Másnap Péter egynéhány joppei testvér kíséretében, velük együtt elutazott 24. s a rákövetkező napon Cezáreába érkezett. Kornélius egybegyűjtött rokonai s barátai körében várakozott rájuk. 25. És mikor Péter belépett, Kornélius elébe ment s imádattal borult le előtte. 26. De Péter felemelte őt, mondván: Kelj fel! Ember vagyok én is. 27. S pár szót váltva vele, belülkerült 28. s az egybegyűlt sok vendéghez így szólt: Tudjátok jól, hogy a zsidónak nem szabad a másfajtabeli emberrel barátkoznia, avagy azt meglátogatnia; de az Isten nékem értésemre adta, hogy ne tartsak senkit fertős vagy tisztátalan embernek. 29. Azért a hívó szónak engedve, habozás nélkül eljöttem. Most csak szeretném tudni, miért hívattatok? 30. Kornélius felelt: Ma negyednapja, hogy délután három óra tájban, házi áhítatosságom közben, egy fényes ruhába öltözött férfi állt elém 31. s azt mondta: Kornélius! Az Isten meghallgatta a te imádságodat és megemlékezett a te alamizsnádról. 32. Nosza küldj hát embereket Joppéba s hívasd ide azt a Simont, akinek a mellékneve Péter. Ott lakik annál a bizonyos Simon tímárnál, akinek a háza a tenger partján van. 33. Nyomban el is küldtem érted és jól tetted, hogy eljöttél. Most már itt állunk mindnyájan Isten színe előtt, hogy meghalljuk mindazt, amit az Úr tenéked parancsolt. 34. Erre Péter, ajkát megnyitva, szólt: Bizony, bizony látom, hogy az Isten nem személyválogató, 35. hanem kedves néki bármely nép körében, aki öt féli s igaz életet él, amaz Ige szerint, 36. amelyet ö az Izrael fiaival közlött, mikor Jézus Krisztus - a mindenség Ura! - által a békesség örömhírét hirdettette nékik. 37. Hiszen jól tudjátok, mi történt a János hirdette avatás után, a galileai kezdettől fogva egész Júdeában,