1. De míg ők a néphez szóltak, odamentek hozzájuk a papok, a templomőr s a szadduceusok 2. és amiatt való bosszúságukban, hogy a népet tanítják és Jézusban a halálból való feltámadást hirdetik, 3. elfogták s bebörtönözték őket másnapig, mert már este volt. 4. Hanem azért az igének hallgatói közül sokan hittek s a férfiak száma mintegy ötezerre szaporodott. 5. Másnap aztán egybegyűltek az ő vezéreik, a vének és a Jeruzsálemben lévő írástudók, 6. úgyszintén Annás, a főpap, továbbá Kajafás, János és Sándor, szóval az egész főpapi nemzetség. 7. S középre állítva megkérdezték őket: Micsoda hatalom avagy név által cselekedtétek ezt? 8. Erre Péter, tele Szent Lélekkel, így válaszolt nékik: Népünk vezérei, Izrael vénei! 9. Ha mi most egy beteg emberen véghezvitt jócselekedetünkért hallgattatunk ki s arra kell felelnünk, hogy az mimódon gyógyult meg, 10. vegyétek tudomásul Izrael egész népével együtt mindnyájan, hogy ez, az ő egészségének örvendve, ama názáreti Jézus Krisztus neve által áll előttetek, akit ti megfeszíttettetek, de akit az Isten feltámasztott a halálból. 11. Ő az akit ti építők megvetettetek, aki szegletkő lelt, 12. s nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott más név az ég alatt az emberek között, mely által üdvözülhetnénk, 13. Mikor azok Péter s János eme bátor fellépését látták s meggyőződtek arról, hogy írástudatlan s avatatlan emberekkel van dolguk, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézus hívei, 14. de a mellettük álló gyógyult embert látva, nem tudtak egy szót sem szólni ellenük. 15. Kiküldték hát őket a gyűlésből s maguk között tanakodtak: 16. Mit tegyünk ez emberekkel? Azt, hogy nyilvánvaló csodát tettek, egész Jeruzsálem tudja s mi sem tagadhatjuk. 17. De hogy a dolognak híre tovább ne terjedjen a nép között, szigorúan parancsoljunk rájuk, hogy e nevet többé senki emberfia előtt ne merjék említeni. 18. S behívatván őket, rájuk parancsoltak, hogy a Jézus nevében egy szót se szóljanak, ne is tanítsanak.

19. Péter és János azonban azt felették nékik: ítéljétek meg ti magatok, helyes dolog-e ha Isten előtt állva, inkább néktek engedelmeskedünk, mint az Istennek? 20. Lehetetlen nem hirdetnünk, amit láttunk és hallottunk. 21. Erre azok, nem találván módot megbüntetésükre, megfenyegették s a nép hangulatával számolva, elbocsátották őket, mert mindenki dicsőítette az Istent a megtörtént dolgokért, 22. lévén azaz ember, akin a gyógyítás csodája történt, több negyvenévesnél. 23. A szabadonbocsátottak visszatértek övéikhez és tudtukra adták a főpapok és vének határozatát. 24. S mikor azok ezt hallották, egy szívvel lélekkel felfohászkodtak Istenhez, mondván: Urunk! Mennynek, földnek, tengernek és mindeneknek teremtő Istene! 25. Te, ki Dávidnak, a te szolgádnak ajakával mondottad: Miért dühöngenek a pogányok S miért törik fejüket a népek hívságos dolgokon? 26. Felkeltenek a föld királyai És a fejedelmek egybegyülekeztek Az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 27. Bizony egybegyűltek szent Fiad a Jézus ellen, akit te felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, 28. hogy a te akaratodnak és tanácsodnak eleve elrendelt dolgát végrehajtsák. 29. Most hát, Urunk, te lásd fenyegetésüket; szolgáidnak pedig add, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet. 30. Nyújtsd ki karod: gyógyíts, tégy jelt, csodát, szent Fiad, a Jézus neve által. 31. Könyörgésükre megrendült gyülekező helyük és mindnyájan tele lettek Szent Lélekkel és hirdették teljes bátorsággal az Isten igéjét. 32. A hívők közönségének pedig szíve, lelke egy volt és nem akadt köztük, aki a vagyonát magáénak mondta volna. Mindenük közös volt. 33. És az apostolok nagy, hatalmas bizonyságot tettek az Úr Jézus feltámadásáról s a kegyelem teljessége szállt mindenikükre. 34. Nem volt kőztük egy szűkölködő sem. Akinek földje vagy háza volt, eladta s 35. az árát elhozva, letette az apostolok lábához. Mindenkinek annyit adtak, amennyire éppen szüksége volt. 36. Így járt el az a József is, akit az apostolok Barnabásnak, magyarul Vigaszfinak hittak és aki lévita, származása szerint ciprusi volt, 37. eladta mezei birtokát s az árát elhozva, letette az apostolok lábához.