1. A tanítványoknak pedig ezt mondta: botrányok kikerűlhetlenek. De jaj a botránycsináló embernek! 2. Jobb néki, ha malomkövet kötnek a nyakára és tengerbe dobják, mintsem hogy megbotránkoztasson egyet a kicsinyek közül! 3. Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened a te 4. testvéred, dorgáld meg s ha megtér, úgy bocsáss meg néki. S ha egy nap hétszer vétkezik ellened s egy nap hétszer kérlel, mondván: Szánom-bánom! - bocsáss meg néki. 5. Erre az apostolok azt mondták az Úrnak: Erősítsd a mi hitünket! 6. S az Úr így válaszolt: Ha mustármagnyi hitetek van, mondjátok e szederfának: Szakadj ki tövestül s verj gyökeret a tengerben! - s engedelmeskedik néktek. 7. Melyiktek mondja a mezőről hazatérő béresének avagy pásztorának: Jer ide és ülj le tüstént az asztalhoz! 8. Sőt inkább nem azt mondja-e: Kérlek, készítsd el a vacsorámat. Köss kötényt s szolgálj ki, mig eszem és iszom, aztán majd te is ehetel, ihatol. 9. S köszönetet mond-e annak a szolgának, hogy teljesítette a parancsolatát? Alig hiszem. 10. Szintúgy ti is, ha megtettétek mindazt, amit parancsoltak néktek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak a kötelességünket teljesítettük. 11. Útban volt Jeruzsálem felé. Útját Samarián és Galileán át vette, 12. s amint bement egy faluba, tiz poklos férfi jött elébe s jó távol megállva, 13. harsány hangon kiáltozták: Jézus mester! Könyörülj rajtunk. 14. Ő pedig meglátván őket, azt mondotta nékik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! És útközben megtisztultak. 15. Egyikük pedig látván, hogy meggyógyult, visszatért, fenn szóval dicsérte Istent 16. s lába előtt leborulva hálálkodott. És ez az egy samáriai volt. 17. Jézus megszólalt és megkérdezte: Hát nem tízen tisztultak meg? Hol a kilence? 18. Csak ez az idegen tért vissza, hogy az Istent dicsőítse? 19. És azt mondta néki: Kelj fel s menj el! A te hited megtartott tégedet! 20. Mikor pedig a farizeusok kérdezték: Mikor jön el az Isten országa? azt felelte nékik: Az Isten országa nem égi jelt lesve, várva jön el. 21. S nem mondják, hogy ime itt vagy ott van! Az Isten országa ti bennetek van!

22. Majd azt mondta a tanítványoknak: Eljön az az idő, mikor majd nagyon szeretnétek látni az ember fiának azt az egy napját és nem látjátok. 23. És azt mondják néktek: íme itt, vagy ott van. Ne menjetek, ne fussatok oda! 24. Mert miként a cikázó villámlás az ég egyik aljától az ég másik aljáig világít, úgy jelenik meg az emberfia is a maga napján. 25. De addig még sok szenvedés és e nemzetség részéről megvetés vár reá. 26. S miként a Nóé napjaiban volt, úgy lesz az emberfia napjaiban is. 27. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egész ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába s akkor jött az özönvíz és elpusztított mindenkit. 28. Vagy miként a Lót napjaiban is volt: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek és építkeztek; 29. de amely napon Lót kiment Sodomából tűz és kénkő hullt az égből és elpusztított mindenkit. 30. Épp így lesz az emberfiának a megjelenése napján is. 31. Aki aznap a ház tetején lesz, le ne jöjjön holmijáért, hogy elvigye a házból s aki a mezőn lesz, vissza ne forduljon. 32. Gondoljatok a Lót feleségére. 33. Aki meg akarja életét menteni, elveszti és aki elveszti, megmenti azt. 34. Bizony mondom néktek: azon az éjszakán két egy ágyban fekvő férfi közül az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják, 35. két együtt őrlő asszony közül az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják, 36. két mezei munkás közül az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják. 37. Erre megkérdezték: Vajh' hol Uram? Erre azt felelte: Ahol a dög, odagyűlnek a keselyűk.