1. Ekkor a farizeusok és a szadduceusok odamentek hozzá s kísértésképp arra kérték, hogy mutasson nékik égi jelt. 2. De ő azt felelte nékik: Estefelé azt mondjátok: Jó idő lesz, veres az ég. 3. S korán reggel: Zivatar lesz, a borús ég veres. Képmutatók! Az ég színét megtudjátok ítélni és az idők jelét nem tudjátok megítélni? 4. E gonosz, házasságtörő nemzetség jelt kíván, de nem adatik más jel néki, csak a Jónás jele. És otthagyván őket, tovább ment. 5. És mikor a tanítványok átkeltek,a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6. Jézus pedig lelkűkre kötötte: Vigyázzatok! Őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától. 7. Erre magukban töprengve, így szóltak: Bizonyosan azért figyelmeztet, mert nem hoztunk kenyeret magunkkal! 8. Jézus észrevette ezt s megszólalt: Kicsinyhitűek! Mit töprengtek a miatt, hogy nincsen kenyeretek? 9. Még most sem értitek a dolgot? Nem emlékeztek az ötezer ember kenyerére és arra, hogy hány kosárra valót szedtetek össze? 10. Sem a négyezernek hét kenyerére és arra, hogy hány kosárra valót szedtetek össze? 11. Hogy nem értitek hát, hogy nem kenyérre gondolva mondottam nektek: Őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától! 12. Most aztán már megértették, hogy ö nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és a szadduceusok tanításától őrizkedjenek. 13. Mikor Jézus Cezárea Filippi határát átlépte, ezt a kérdést intézte tanítványaihoz: Kinek mondják az emberek az embernek fiát? 14. Azok azt felelték: Némelyek Avató Jánosnak, mások Illésnek; némelyek Jeremiásnak vagy a próféták valamelyikének. 15. És ti, kérdé tovább, kinek mondotok engemet? 16. Simon Péter azt felelte: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia! 17. Erre Jézus azt mondotta néki: Boldog vagy te Simon, Barjona! Nem esendő ember jelentette ki ezt néked, hanem az én mennyei Atyám! 18. Én pedig azt mondom néked. Te Péter vagy! S én erre a sziklára építem az én egyházamat és a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta.

19. Néked adom a mennyország kulcsát. Amit megkötözöl a földön, kötözve lesz a mennyben, és amit megoldasz a földön, oldozva lesz a mennyben. 20. Eztán ráparancsolt a tanítványokra, hogy meg ne mondják senkinek, hogy ő a Krisztus. 21. Ettől fogva kezdte Jézus jelentgetni tanítványainak, hogy néki el kell mennie Jeruzsálembe, a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól sokat szenvednie, sőt megöletnie, de harmadnap feltámadnia. 22. Erre Péter félrevonta s méltatlankodva szólt: Isten ments,-Uram! Lehetetlen ez. 23. Ő viszont hátrafordulva, azt mondta Péternek: Vissza Sátán! Botránkoztatsz! A te eszed nem Isten, hanem ember dolgán jár. 24. Tanítványainak pedig azt mondta: Aki követni akar engemet, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engemet. 25. Aki meg akarja életét menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énértem, megtalálja azt. 26. Mit ér az embernek, ha övé az egész világ, de lelke bűnhődik? Avagy mivel váltja meg a lelkét? 27. Mert eljön az emberfia az ő Atyja dicsőségében angyalaival és akkor kinek-kinek megfizet cselekedetei szerint. 28. Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az embernek visszatérő fiát az ő országában.