1. Szerencsés megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy ezt a szigetet Máltának hívják. 2. A barbárok nem közönséges jóindulattal voltak irántunk. Tüzet raktak, s befogadtak mindnyájunkat az eső és hideg elől. 3. Mikor pedig Pál nagy nyaláb rozsét gyűjtött és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva rátekeredett a kezére. 4. Amint a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Ez az ember bizonyosan gyilkos, akit nem hagy élni Diké, a bosszúállás istene, noha a tengerből megszabadult. 5. Ő azonban a kígyót belerázta a tűzbe és semmi baja nem lett. 6. Azok pedig azt várták, hogy megdagad, vagy hirtelen holtan rogy össze. Mikor azonban jó ideig vártak és látták, hogy semmi baja sem lett, megváltoztatták véleményüket és azt mondták, hogy isten. 7. Annak a helynek a környékén volt a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a majorja. Szívesen fogadott és három napig nagyon barátságosan vendégül látott minket, 8. Publiusz atyja pedig történetesen magas lázzal vérhasban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott érte és kezét rátéve meggyógyította. 9. Ennek megtörténte után mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá és meggyógyultak. 10. Mindez nagy becsületet szerzett nekünk és mikor elindultunk, ők láttak el minket útravalóval. 11. Három hónap múlva azután útnak indultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s amelynek címere Kasztor és Pollux volt. 12. Szirakuzába érve, ott maradtunk három napig. 13. Onnét a partot körülhajózva, Régiumba jutottunk, és miután egy nap déli szél támadt, másnap megérkeztünk Puteoliba. 14. Itt atyafiakra találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, így értünk Rómába. 15. Onnét az atyafiak, meghallván jövetelünk hírét, elénk jöttek Appiusz Fórumáig és Trés Tabernaig. És mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megbátorodott. 16. Rómába való megérkezésünk után a százados átadta a foglyokat a testőrség fővezérének. Pálnak azonban megengedték, hogy külön lakjék az őt őriző katonával.

17. Három nap múlva aztán magához hívatta a zsidók főembereit. Mikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: Atyámfiai, férfiak, bár én semmit sem vetkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mégis foglyul adtak Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. 18. Ezek megvizsgálták ügyemet és szabadon akartak bocsátani, mivel nincs bennem semmi halált érdemlő vétek. 19. De mivel a zsidók ez ellen tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Korántsem azért, mintha az én népemet vádolni akarnám valamivel. 20. Azért hívattalak hát titeket, hogy lássalak és beszéljek veletek, mert Izrael reménységéért hordozom ezt a láncot. 21. Azok pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem pedig az atyafiak közül senki sem jött ide, s nem jelentett, vagy mondott felőled semmi rosszat. 22. Szeretnők azonban tőled hallani, hogyan gondolkodói, mert tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak ennek a felekezetnek. 23. Azután kitűztek egy napot, amelyen többen eljöttek hozzá a szállására. Ezeknek nagy bizonyságtevéssel hirdette az Isten országát és igyekezett őket Jézusnak megnyerni, mind Mózes törvényéből, mind a prófétákból reggeltől fogva késő estig. 24. Némelyek befogadták az Ő beszédét, mások pedig nem hittek. 25. Mivel nem tudtak megegyezni egymással, kezdtek szétoszlani. Pál még ezt mondta utolsó szó gyanánt: Milyen igazán mondta a Szentlélek Ésaiás próféta által a ti atyáitoknak: 26. Menj el e néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; nézvén nézzetek és ne lássatok! 27. Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve és fülükkel nehezen hallanak és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek és én meg ne gyógyítsam őket. 28. Tudjátok meg azért, hogy az Isten ezt az üdvösséget a pogány népeknek küldötte és azok meg fogják hallgatni. 29. És mikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, maguk között nagyon vitatkozva. 30. Pál pedig még két esztendeig maradt tulajdon bérelt szállásán és mindazokat fogadta, akik hozzá mentek; 31. hirdette az. Isten országát és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályozás nélkül.