1. Pál és Timótheus, Krisztus Jézus szolgái, az összes szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal együtt: 2. Kegyelem nektek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor emlékezem rólatok, 4. és nagy örömmel könyörgök mindnyájatokért, 5. mivel az első naptól fogva mindezidáig közösségetek volt az evangélium hirdetésében. 6. Meg vagyok győződve arról, hogy aki e jó dolgot elkezdte bennetek, elvégzi a Krisztus Jézus (visszajövetelének) napjáig. 7. Így kell gondolkodnom mindnyájatok felől, mert szívemen hordalak titeket, mint akik mind fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a kegyelemben. 8. Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével. 9. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden jó tapasztalatban; 10. hogy megítélhessétek, mi a rossz, és mi a jó, hogy legyetek tiszták és feddhetetlenek a Krisztus napjára, 11. teljesek az igazság gyümölcsével, a Jézus Krisztus által az Isten dicsőségére és magasztalására. 12. Tudtotokra akarom adni atyámfiai, hogy ami rajtam esett, inkább előmenetelére szolgált az evangéliumnak. 13. Először is ismeretessé lett a császár egész udvarában és mindenki más előtt, hogy én a Krisztusért vagyok fogoly. 14. Azután többen az Úrban való atyafiak közül az én fogságomból bizalmat merítettek, és nagyobb bátorsággal, félelem nélkül merészelik szólani az Isten igéjét. 15. Némelyek ugyan féltékenységből és versengésből, de mások tiszta jóakaratból hirdetik a Krisztust. 16. Némelyek irántam való szeretetből hirdetik, mert tudják, hogy én az evangélium oltalmazására vagyok rendelve, 17. de mások versengésből hirdetik a Krisztust, nem tiszta lélekkel, mert úgy vélik, hogy fogságomat ezzel még nehezebbé teszik. 18. De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdessék. Ennek örülök, és mindenha örülni fogok.

19. Mert tudom, hogy az nekem üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által, 20. az én esendő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem, mint mindenkor, most is nyilvánvalóan dicsőséget nyer majd Krisztus az én testemben, akár életem által, akár halálom által. 21. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. 22. De ha a testben élhetek, az gyümölcstermő munkát jelent számomra, és nem tudom, hogy melyiket válasszam? 23. Mert mind a kettő szorongat: Szeretnék elköltözni, és a Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb. 24. De e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek. 25. És ebben bízva tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodásotokra és örömötökre. 26. Ezzel is több okotok lesz a velem való dicsekedésre Krisztus Jézusban, ha majd újból megjelenhetek közöttetek. 27. Csak a Krisztus evangéliumához illően viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt halljam felőletek, hogy egy Lélekben álltok, és egy szívvel-lélekkel küzdőtök az evangéliumi hitért. 28. És egyáltalában nem rettentek meg az ellenség előtt, ami rájuk nézve a pusztulás jele, rátok nézve viszont az üdvösségé és ez (a jel) az Istentől van. 29. Mert nektek az a kegyelem jutott osztályrészül a Krisztusban, hogy nemcsak higgyetek benne, hanem szenvedjetek is Őérette, 30. ugyanúgy tusakodva, ahogy ezt nálam láttátok, és most felőlem halljátok.