39. Nem tudtak hinni, amint azt Ésaiás ismét megmondta: 40. Megvakította szemüket és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és én meg ne gyógyíthassam őket. 41. Ezeket mondta Ésaiás, mert látta az ő (Jézus) dicsőségét és prófétáit felőle. 42. Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a gyülekezetből. 43. Mert jobban szerették az emberektől nyert dicsőséget, mint az Istentől nyert dicsőséget. 44. Jézus pedig hangosan kiáltva hirdette: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. 45. És aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem. 46. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki se maradjon sötétségben, aki énbennem hisz. 47. Ha valaki hallja az én beszédemet, de nem tartja meg, nem én ítélem el azt, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem, hogy megtartsam a világot. 48. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédemet, van annak, aki elítélje: az ige, amelyet hirdettem, az ítéli el őt az utolsó napon. 49. Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. 50. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket tehát én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondta nekem.