1. Ha dicsekedni kell (bár ez nem ér semmit), áttérek az Úrtól nyert látomásokra és kinyilatkoztatásokra. 2. Tudok egy embert Krisztusban, ki tizennégy évvel ezelőtt, - vajjon a testben-e, nem tudom, vagy a testen kívül, nem tudom, Isten tudja, - elragadtatott a harmadik égig. 3. És tudom, hogy ez az ember, - testben-e vagy testen kivül, nem tudom, Isten tudja, - 4. elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, melyeket embernek nem szabad kimondania. 5. Az ilyenben dicsekszem, magamban azonban nem dicsekszem, hacsak gyarlóságaimban nem. 6. Mert ha dicsekedni akarnék is, nem volnék esztelen, mert igazságot mondanék; de ettől tartózkodom, nehogy valaki többre becsüljön, mint amit rajtam lát, vagy tőlem hall. 7. És hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt el ne bízzam magamat, feltámadt bennem az én testem ösztöne, a sátán angyala, hogy zaklasson engem. 8. Amiért háromszor kértem az Urat, hogy távozzék tőlem, 9. de ő így szólt hozzám: Elegendő neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben tökéletesedik. Örömest dicsekszem tehát gyarlóságaimban, hogy bennem lakjék Krisztus ereje. 10. Azért találom örömömet gyarlóságaimban, szidalmakban, nélkülözésekben, üldöztetésekben, szorongattatásban Krisztusért; mert mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. 11. Esztelenné lettem, ti kényszeritettetek engem. Mert ti tartoztatok volna engem ajánlani, miután semmivel sem voltam kisebb azoknál, kik a legkitünőbb apostolok; habár semmi sem vagyok. 12. Hiszen apostolságomnak bizonyítékait adtam közöttetek teljes béketürésben, jelekben, csodákban és erőkben. 13. Mert mi az, amiből nektek kevesebb jutott, mint a többi hitközségeknek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt a sérelmet! 14. Íme most harmadszor készülök hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem ami a tietek, hanem titeket. Mert hiszen nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.

15. Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magamat is feláldozom a ti lelkeitekért, ámbár mennél inkább szeretlek titeket, annál kevésbé szerettek engem. 16. Ám legyen! - én nem terheltelek titeket, de mivel (állítólag) furfangos vagyok, csellel hálóztalak be benneteket. 17. Vajjon akiket hozzátok küldöttem, azok közül csaltalak-e meg valaki által titeket? 18. Titust kértem, és vele egy testvért küldöttem. Talán Titus csalt meg benneteket? Nem ugyanazon egy szellemben, nem ugyanazon egy nyomon járunk-e? 19. Talán már régen azt hiszitek, hogy mentegetjük magunkat előttetek? Isten előtt, Krisztusban szólunk, de mindent a ti épüléstekre, szeretteim! 20. Mert félek, hogy mikor odaérkezem, nem olyanoknak talállak benneteket, amilyeneknek akarlak, és ti olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok. Vajha ne volnának közöttetek perlekedések, irigykedések, háborgások, egyenetlenségek, rágalmazások, árulkodások, felfuvalkodások, pártoskodások; 21. nehogy mikor odajövök, Isten ismét megalázzon engem nálatok, és siratnom kelljen sokakat azok közül, kik azelőtt vetkeztek és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanságért, paráznaságért és fajtalanságért, melyet elkövettek.