1. Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedem, hogy saját érdekedben beszélj. 2. Ekkor Pál kinyújtva kezét, így kezdett védekezni: Boldog vagyok, Agrippa király, hogy mindaz ellen, amiről engem a zsidók vádolnak, ma teelőtted védekezhetem, 3. főkép mivel te ismered úgy a zsidóknál dívó összes szokásokat, mint a vitás kérdéseket; azért kérlek, hallgass meg türelemmel. 4. Ugyanis ifjúkoromat, melyet kezdettől fogva népem között Jeruzsálemben töltöttem, ismerik az összes zsidók. 5. Mert (ha az igazat meg akarják vallani) kezdettől fogva tudják, hogy a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint, mint farizeus éltem. 6. És most abba az ígéretbe vetett reménység miatt állok ítélőszék előtt, melyet Isten atyáinknak tett; 7. melyet a mi tizenkét törzsünk éjjel nappal neki szolgálva, elérni remél. Ezen reménység miatt vádolnak engem a zsidók, oh király! 8. Mi hihetetlent találtok ti abban, ha Isten a halottakat föltámasztja? 9. Én is azt hittem, hogy a názáreti Jézus nevével sokat kell ellenkeznem. 10. Ezt meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokakat én zártam, börtönbe, miután erre a főpapoktól meghatalmazást nyertem; és midőn megölték őket, hozzájárultam szavazatommal. 11. És zsinagógáról zsinagógára járva, sokszor büntettem őket és átkokra fakasztottam, sőt mindinkább feldühödve ellenök, egész idegen városokig üldöztem őket. 12. Midőn ilyen szándékkal a főpapok meghatalmazásával és engedélyével Damaszkusba mentem, 13. déli időben az úton azt láttam, oh király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság vesz körül engem és a velemlevőket. 14. És miután valamennyien a földre estünk, hallottam egy szózatot, mely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözesz engem? Kár neked az ostor ellen rugdalóznod. 15. Én pedig mondám: Ki vagy, Uram? Mire az Úr felelé: Én vagyok Jézus, akit te üldözesz. 16. De. kelj föl és állj lábaidra; mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek annak, amit láttál, és annak, amit majd megjelenésemmel értésedre adok, 17. kiragadva téged a nép és a pogányok közül, akikhez most küldetek,

18. hogy megnyissad szemeiket és a sötétségből a világossághoz térjenek, és a sötétségből a világossághoz térjenek, és a sátán hatalmából az Istenhez, hogy az én bennem való hit által megnyerjék a bűnök bocsánatát és osztályrészüket a szentek között. 19. Ezért, oh Agrippa király, nem voltam hitetlen az égi látomással szemben, 20. hanem először azoknak, kik Damaszkusban, Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában voltak, és a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek Istenhez, a bűnbánatnak méltó cselekedeteit gyakorolva. 21. Ez az ok, amiért engem a zsidók, midőn a templomban voltam, elfogtak és meg akartak ölni. 22. Isten segítségével támogatva azonban mai napig is itt állok és bizonyságot teszek kicsinyjének, nagyjának, nem mondva semmi egyebet, mint amit a próféták és Mózes bekövetkezendőnek mondottak, 23. hogy tudniillik a Krisztus szenvedésre képes, hogy első lesz a holtak föltámadásában, s világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak. 24. Míg ő így beszélt és védte magát, Fesztus fönhangon monda: Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elveszi az eszedet. 25. És Pál: Nem ment el - úgymond - az eszem, jó Fesztus, hanem az igazság és józanság szavait beszélem. 26. Mert a király tud róla, akihez bízvást is beszélek. Mert azt hiszem, hogy mindebből semmi sem ismeretlen előtte, hiszen nem történt ebből semmi valamely sarokban. 27. Hiszesz, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszesz. 28. Mire Agrippa (monda) Pálnak: Kicsinyben múlik hogy rá nem beszélsz, hogy kereszténnyé legyek. 29. És Pál: Kívánom az Istentől, kicsinyben is, nagyban is, hogy ne csak te, hanem mindazok, akik hallgatnak, ma olyanok legyenek, aminő én is vagyok, kivéve ezeket a bilincseket. 30. És fölkelt a király és a helytartó, Berenike és akik mellettük ültek. 31. És mikor visszavonultak, beszélgettek egymással, mondván: Ez az ember semmit sem lett, amiért halált vagy fogságot érdemelne. 32. Agrippa pedig monda Felixnek: Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem felebbezett volna a császárhoz.