1. És mikor kimenekültünk, akkor megtudtuk, hogy a szigetet Melitának hívják. A lakosok pedig nem csekély szívességgel voltak irántunk, 2. mert tüzeket raktak és mindnyájunkat védtek a beálló eső és hideg ellen. 3. Amint pedig Pál egy csomó rozsét szedett és a tűzre tette, a melegségtől egy vipera jött elő és ráugrott a kezére. 4. És amint a lakosok az állatot kezén lógni látták, így szóltak egymásnak: Ez az ember bizonyára gyilkos, kit, miután a tengerből kimenekült, a bosszúállás nem hagy élni. 5. Neki azonban, miután az állatot lerázta a tűzbe, nem lett semmi baja. 6. Azok pedig azt gondolták, hogy majd földagad, s nyomban összeesik és meghal. Miután pedig sokáig vártak és látták, hogy nem lesz semmi baja, megváltoztatva nézetűket azt mondották, hogy Isten. 7. Ama vidéken pedig a sziget egyik Publius nevű főurának birtokai voltak, ki befogadván bennünket, három napon át barátságosan megvendégelt. 8. Történt pedig, hogy Publius atyja lázban és vérhasban gyötrődve betegen feküdt. Pál bement hozzá, s miután imádkozott és rátette kezeit, meggyógyította őt. 9. Ennek hírére mind oda jöttek, akik csak a szigeten betegek voltak, és meggyógyultak. 10. Meg is becsültek minket nagy tisztességgel, s midőn tovább hajóztunk, elláttak bennünket a szükségesekkel. 11. Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajóval, mely a szigeten telelt, s az ikreket viselte címerében. 12. És midőn Szirakuzába érkeztünk, ott maradtunk három nap. 13. Onnan a part mellett körül haladva, lementünk Regiumba; és egy napi déli szél mellett, a második napon Puteoliba értünk. 14. Itt testvérekkel találkoztunk, akik kértek bennünket, hogy maradjunk náluk egy hétig; és úgy mentünk Rómába. 15. Onnan pedig, mikor a testvérek megtudták, elejbénk jöttek Appius Fórumáig és Trés Tabernae-ig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek és fölbátorodott. 16. Mikor pedig beérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy maga maradhasson az őt őriző katonával.

17. Harmadnap múlva összehívta a zsidók előkelőit. S mikor egybegyűltek, monda nekik: Engem, testvérek, habár semmit nem cselekedtem a nép, vagy az ősi szokás ellen, megkötözve adtak Jeruzsálemben a rómaiak kezeibe, 18. kik miután kihallgattak, el akartak bocsátani, mivel nem szolgáltattam okot a halálra. 19. Mivel azonban a zsidók ellenezték, kénytelen voltam a császárhoz fölebbezni, nem mintha nemzetemet akarnám valamivel vádolni. 20. Ez okból kértem tehát, hogy titeket- láthassalak és veletek beszélhessek. Mert Izrael reménységéért vagyok e lánccal megkötözve. 21. Azok pedig Így szóltak hozzá: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Judeából, sem az idejövő testvérek közül nem jelentett vagy beszélt rólad senki valami rosszat. 22. De szeretnők tőled hallani, mint vélekedel, mert erről a felekezetről tudva van nálunk, hogy mindenütt ellenzésre talál. 23. Miután pedig.egy napot kitűztek neki, sokan jöttek hozzá a szállásra, kiknek bizonyságot téve, reggeltől estig magyarázta az Isten országát, és ami a törvényben és prófétákban Jézusra vonatkozik. 24. S némelyek elhitték, amit mondott, némelyek pedig nem. 25. És mivel egymás között nem tudtak megegyezni, elszéledtek, mire Pál csak annyit mondott: Jól mondotta a Szentlélek Izaiás próféta által atyáinknak: 26. „Menj e néphez és mondjad nekik: Füleitekkel halljátok és nem értitek, és látva látjátok és nem fogjátok fel. 27. Mert megátalkodott e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és behunyják szemeiket, hogy szemeikkel ne lássanak és füleikkel ne halljanak, és szivökkel meg ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.” 28. Tudjátok meg tehát, hogy a pogányoknak küldetett az Isten ezen üdve, és azok majd meghallgatják. 29. És miután ezt mondotta, kimentek tőle a zsidók, sokat vitatkozva egymás között. 30. Ezután még két egész esztendeig maradt bérelt lakásán és fogadta mindazokat, akik húzza mentek, 31. és hirdette az Isten országát és tanította, ami az Úr Jézus Krisztusról szól, egész bátran és akadály nélkül.