1. Miután Jézus ezt elmondotta, kiment tanítványaival a Cedron-patakon túl, hol egy kert volt, melybe, bement ő és tanítványai. 2. Tudta pedig Júdás is, ki őt elárulta, azt a helyet, mert Jézus gyakorta oda gyűlt össze tanítványaival. 3. Júdás tehát, miután maga mellé vett egy katonai csapatot, és a főpapoktól és farizeusoktól szolgákat, oda ment lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel. 4. Mivel pedig Jézus mindent tudott, ami reá várt, előre lépett és monda nekik: Kit kerestek? 5. Felelék neki: A názáreti Jézust. Monda nekik Jézus: Én vagyok. Velők állott pedig Júdás is, ki őt elárulta. 6. Amint tehát azt mondotta: Én vagyok, hátra hökkentek és a földre estek. 7. Ekkor újra kérdé őket: Kit kerestek? Azok pedig mondák: A názáreti Jézust. 8. Felelé Jézus: Mondottam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni. 9. Hogy beteljesedjék a beszéd, melyet mondott, hogy: Akiket nekem adtál, nem vesztettem el belőlök egyet sem. 10. Ekkor Simon Péter, kinél kard volt, kirántotta, rácsapott a főpap szolgájára és levágta a jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt. 11. Ekkor monda Jézus Péternek: Tedd vissza kardodat hüvelyébe! Azt a kelyhet, melyet nekem az Atya adott, ne igyam-e meg? 12. Erre a csapat, a hadnagy és a zsidók szolgái megragadták Jézust és megkötözték őt. 13. És elvezették először Annáshoz, mivelhogy ipa volt Kaifásnak, ki főpap volt azon esztendőben. 14. Kaifás pedig az volt, aki tanácsot adott a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15. Követte pedig Jézust Simon Péter és egy másik tanítvány. Ez a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába. 16. Péter pedig az ajtónál állott kívül. Ekkor az a másik tanítvány, ki ismerőse volt a főpapnak, kiment és szólt a kapusnőnek, és bevezette Pétert. 17. Ekkor monda Péternek a kapusnő: Nemde te is ezen embernek tanítványai közül vagy? Az mondja: Nem vagyok. 18. A szolgák és cselédek pedig a parázs mellett álltak, mert hideg volt, és melegedtek. 19. A főpap erre Jézust az ő tanítványai és tanítása felől kérdezte.

20. Felelé neki Jézus: Én nyíltan szólottam a világnak; én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahová az összes zsidók egybegyűlnek, és titokban nem beszéltem semmit. 21. Mit kérdezel engem? kérdezd azokat, aki hallották mit beszéltem nekik. Majd azok tudják, hogy én mit mondottam. 22. Amint pedig ezt mondotta, az ott álló szolgák egyike arcul ütötte Jézust, mondván: így felelsz a főpapnak? 23. Felelé neki Jézus: Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be, hogy rossz volt; ha pedig jól, miért ütsz engem? 24. És Annás elküldötte őt megkötözve Kaifás főpaphoz. 25. Simon Péter pedig ott állott és melegedett. Ekkor mondák neki: Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Tagadta és monda: Nem vagyok. 26. Mondja neki a főpap szolgáinak egyike, rokona annak, kinek Péter levágta a fülét: Nem láttalak-e én téged a kertben ővele? 27. Mire Péter újból tagadta, és nyomban megszólalt a kakas. 28. Erre elvezették Jézust Kaifástól a törvényházba. Reggel volt pedig, és ők nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessék magokat, hanem hogy megehessék a húsvétot. 29. Pilátus tehát kiment hozzájok és monda: Miféle vádat hoztok fel ezen ember ellen? 30. Felelék és mondák neki: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt kezedbe. 31. Mire Pilátus monda nekik: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek el saját törvényetek szerint! A zsidók azonban felelék neki: Nekünk nem szabad senkit megölnünk. 32. Hogy beteljesedjék Jézus szava, melyet mondott, midőn előre jelezte, hogy minő halállal hal meg. 33. Pilátus tehát újra bement a törvényházba, maga elé hivatta Jézust és monda neki: Te vagy a zsidók királya? 34. Felelé Jézus: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondották neked rólam? 35. Feleié Pilátus: Talán zsidó vagyok én? A te nemzeted és a főpapok adtak át nekem. Mit tettél? 36. Felelé Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna az én országom, szolgáim bizonyára harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek, de hát az én országom nem innét való.