1. "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. 2. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. 3. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. 4. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját." 6. Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. 7. Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. 8. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. 9. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. 10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. 11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. 12. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. 13. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 14. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, 15. mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. 16. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. 17. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. 18. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától." 19. E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között. 20. Sokan közülük azt mondták: "Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?" 21. Mások így vélekedtek: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni a gonosz lélek a vaknak a szeme világát?" 22. A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.

23. Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. 24. A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan." 25. "Mondtam már nektek - felelte Jézus -, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. 26. Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. 27. A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. 28. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. 29. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. 30. S én és az Atya egy vagyunk." 31. A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 32. Jézus megkérdezte tőlük: "Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?" "Nem jótettedért kövezünk meg - 33. felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat." 34. Jézus folytatta: "Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35. Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 36. akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37. Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. 38. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok." 39. Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül. 40. Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. 41. Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: "János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult." 42. És sokan hittek benne.