1. Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; 2. mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; 3. amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; 4. amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; 5. amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; 6. mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; 7. és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. 8. Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság! 9. A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. 10. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni. 11. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor. 12. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet. 13. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. 14. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.