1. Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke, vagy mint a nótaszó borozgatás közben. 2. Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. 3. Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak. 4. Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, 5. és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek. 6. A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek, 7. amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újra telepítsen. 8. Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén. 9. Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen. 10. Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították. 11. Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyűrű volt a jobbon? 12. Továbbá Józsuét, Joszadáknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség? 13. Nehemiás - legyen áldott az emléke! - építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat. 14. A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről. 15. Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is. 16. Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám.