1. Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! 2. [Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. 3. Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége! 4. Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! 5. Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: "Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!" És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. 6. [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! - mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] 7. Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem "Kegyelem"-nek, a másikat meg "Egység"-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. 8. Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek. 9. Ekkor azt mondtam: "Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát." 10. Ezzel megfogtam a "Kegyelem" nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel. 11. Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. 12. Így szóltam hozzájuk: "Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon." Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. 13. Az Úr ekkor azt mondta nekem: "Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!" Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. 14. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek "Egység" volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között. 15. Az Úr ismét szólt hozzám: "Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré.

16. Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket. 17. Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!"