1. Ugyanúgy történt pedig Ikóniumban: bementek a zsidók zsinagógájába és úgy szóltak, hogy hívővé lett a zsidóknak is, helléneknek is nagy sokasága, 2. azok a zsidók pedig, akik engedetlenek voltak, felindították és rosszra ingerelték a nemzet(beli)ek lelkét a testvérek ellen. 3. Elég sok időt töltöttek tehát ott, merészen szóltak az Úrról, aki tanú(bizony)ságot tett kegyelmének Igéje mellett, és megadta, hogy jelek és csodák legyenek a kezeik által. 4. Ketté (meg-)oszlott pedig a város sokasága és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal voltak együtt. 5. Amikor pedig a nemzetbeliek és a zsidók a vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6. ők értesültek róla (megtudták) és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe és környékükre 7. és ott hirdették az evangéliumot (örömüzenetet) 8. és Lisztrában ült egy lábaival tehetetlen (béna) férfi, aki sánta volt anyja méhétől fogva, (születése óta), aki soha egy lépést sem járt 9. ez hallgatta, amikor Pál szólt, aki rászegezte tekintetét és észrevette (látta), hogy meg van a hite a gyógyulásához (megmentéséhez), 10. (ezt) mondta nagy hangon: állj rá a lábaidra egyenesen! és talpraugrott és körüljárt-kelt, 11. a néptömeg pedig látva, mit tett Pál, felemelte hangját likaóni nyelven mondta: az istenek emberekhez hasonlóvá válva (téve) lejöttek hozzánk, 12. elnevezték pedig Barnabást Zeusnak, Pált pedig Hermésznek, mivelhogy ő vitte a szót (ő volt a szóvivő) 13. A város előtt álló Zeus-templom papja pedig bikákat és virágfüzéreket hozva a kapukhoz, a (nép)tömeggel együtt áldozni akart. 14. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, a (nép)tömegbe rohantak, kiáltoztak és 15. (ezt) mondták: férfiak, miért teszitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló érzésű emberek vagyunk, akik az örömüzenetet hirdetjük nektek, hogy e hiábavalóktól forduljatok az élő Istenhez, aki alkotta az eget és a földet és a tengert és mindent, ami bennük van. 16. Aki az elmúlt nemzedékek alatt hagyta (engedte) a nemzeteket mind a maguk útján járni,

17. jóllehet nem hagyta magát tanú(bizony)ságtevés nélkül (ismeretlenségben), amikor jót tett: égből nekünk záporesőt adott, és gyümölcstermő (érlelő) idő(szako)kat és betöltötte táplálékkal és vidámsággal a szíveteket 18. Ezeket mondták és nagy nehezen lecsendesítették (megnyugtatták) a (nép)tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik, 19. de Antiókhiából és Ikóniumból zsidók jöttek utánuk és rábeszélték a tömeget és megkövezték Pált, kivonszolták a városból, azt gondolták, hogy meghalt, 20. de amikor körülvették (köré gyűltek) a tanítványok, felállt, bement a városba és másnap kiment Barnabással együtt Derbébe. 21. Miután hirdették az evangéliumot (örömüzenetet) annak a városnak, és tanítvánnyá tettek elég sokakat, visszatértek Listárba és Ikóniumba és Antiókhiába, 22. megszilárdították a tanítványok lelkét, bátorították (intették) őket, hogy maradjanak meg a hit(hűség)ben, (mivel)hogy sok háborúságon (nyomorúságon) át kell nekünk bemennünk az Isten királyságába. 23. Kézfeltartással választottak pedig gyülekezetenként elöljáró véneket (presbitereket) imádkozva, böjtöléssel ajánlották, (odahelyezték) őket az Úrnak, akibe(n) hittek (hívőkké lettek), 24. és átementek Piszidián, Pámfíliába ér(kez)tek, 25. és miután Pergében szólták az Igét, lementek Attáliába, 26. onnan elhajóztak Antiókhiába, ahonnan átadták őket az Isten kegyelmének abba a munkába (arra a feladatra), amelyet már bevégeztek (betöltöttek,elláttak). 27. Amikor pedig megérkeztek, összehívták a gyülekezetet (eklézsiát) elbeszélték mily nagyo(ka)t tett az Isten velük, és hogy tárta ki a nemzet(beli)ek számára a hit ajtaját. 28. Nem kevés időt töltöttek pedig együtt a tanítványokkal (tanítványok körében).