1. Szólt pedig a tanítványaihoz: lehetetlen, hogy botrányok (botlások) ne jöjjenek, de jaj annak, aki által eljönnek, 2. elviselhetőbb (volna) annak, ha egy malomkövet kötnének a nyakába, és úgy hajítanák a tengerbe, mint egyet e kicsinyek közül botlásba vigyen. 3. Vigyázzatok (ügyeljetek) magatokra. Ha pedig vétkezik a testvéred, fedd meg, de ha észretér (gondolkozását megváltoztatja), bocsáss meg neki, 4. és azt mondták az apostolok az Úrnak: növeld a mi hitünket, 5. ezt mondta pedig az Úr: ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: szakadj ki gyökerestül, és eressz gyökeret a tengerben, szót fogadna nektek, 6. ki pedig közületek az, aki ha van neki egy (rab)szolgája, aki oda van szántani vagy legeltetni és amikor a mezőről hazajön, ezt mondja neki: gyere ide hamar és ülj (telepedj) az asztalhoz? 7. sőt nemde azt mondja-e neki: készíts vacsorát, és övezd körül magadat, szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, és azután majd ehetsz, ihatsz te is? 8. Netán hálával tartozik-e a (rab)szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolom.) 9. Így ti is, ha mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok, hogy mihaszna (hasznavehetetlen) (rab)szolgák vagyunk, amit kötelesek voltunk megtenni, azt tettük. 10. És történt, hogy amikor Jeruzsálem felé haladt és átment Szamaria és Galilea közös határán, 11. egy faluba bement, tíz leprás férfi jött elébe, megálltak messziről, 12. és (fel)emelt hangon mondták: Jézus, Mester, irgalmazz nékünk! (könyörülj rajtunk!) 13. és amint meglátta őket, (ezt) mondta nekik: menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak. És az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak. 14. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és nagy hangon dicsőítette az Istent, 15. és arcra borult Jézus lábainál, hálát adott neki, és az szamariai volt. 16. Jézus pedig így szólt: nem tízen tisztultak-e meg? a többi kilenc (pedig) hol van? 17. nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez a más nemzetségű?

18. és (ezt) mondta neki: állj fel és menj, a hited megmentett (megtartott) téged. 19. Megkérdezték pedig a farizeusok tőle: mikor jön el az Isten Királysága? így válaszolt nekik: nem jön el Isten Királysága szembetűnő módon, 20. nem mondják majd: lám, itt van, vagy amott van, mert nézzétek, Isten Királysága (királyi uralma) bennetek van. 21. Szólt pedig a tanítványokhoz: jönnek napok, amikor kívánjátok, hogy az Emberfia egy napját látnátok, de nem fog(já)tok látni, 22. és mondják majd nektek: lám itt van, vagy nézzétek, amott van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána, 23. mert amint a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon (az Ő napján) 24. előbb azonban sokat kell neki szenvednie, és megvettetnie e nemzedéktől, 25. és amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az az Emberfia napjaiban is: 26. ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, míg bement Noé a bárkába, és eljött a vízözön, és elpusztított mindent 27. hasonlóképpen, mint ahogyan Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek, 28. amely napon pedig kiment Lót Szodomából, tűz és kéneső esett az égből, és elpusztított mindenkit. 29. Ugyanígy lesz azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik (az Emberfiáról a lepel lehull). 30. Aki azon a napon háztetőn lesz és a holmija a házban, nehogy lejöjjön érte, hogy elvigye, és aki kinn lesz a mezőn, nehogy visszaforduljon. 31. Emlékezzetek Lót feleségére! 32. Aki igyekszik (azon van), hogy lelkét megtartsa, elveszíti, aki pedig elveszíti, életben tartja azt. 33. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket fölveszik, és a másikat otthagyják. 34. Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják 35. (Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.) 36. és válaszul ezt mondták neki: hol Uram? Ő pedig így felelt nekik: ahol a holttest, ott gyülekeznek össze a saskeselyűk.