1. Történt pedig az egyik szombaton, vetéseken ment keresztül, és tanítványai búzakalászokat tépdestek, és kézzel szétmorzsolva ették. 2. Néhány farizeus pedig ezt mondta: miért csináltok olyat, amit szombaton nem szabad (nincs megengedve, tiltva van)? 3. és így válaszolt nekik Jézus: nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak: 4. hogy bement az Isten házába, és fogta a kitett (szent) kenyereket és megette, melyeket csak a papoknak lett volna szabad megenniük (ami nincs megengedve csak egyedül a papoknak), és adott azoknak is, akik vele voltak. 5. És ezt mondta nekik: Ura a szombatnak is az Emberfia. 6. Történt pedig egy másik szombaton, bement a zsinagógába (összejöveteli helyre) és tanított, és volt ott egy ember, akinek jobb keze el volt sorvadva (szárazra volt sorvadva). 7. Szemmel tartották (figyelték) pedig az írástudók és a farizeusok, vajon szombaton gyógykezel-e, hogy vádat találjanak ellene (hogy valamivel vádolják), 8. de Ő belelátott gondolataikba (tudta gondolataikat) és ezt mondta az elszáradt kezű embernek: kelj föl és állj a középre! Az pedig fölkelt, odaállt. 9. Ekkor ezt mondta nekik Jézus: kérdezem tőletek, szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy pusztítani (elveszíteni)? 10. És körültekintett mindnyájukon, és ezt mondta az embernek: nyújtsd ki a kezedet. Az pedig megtette, és a keze helyreállt. 11. Azok pedig megteltek esztelen haraggal és arról tanakodtak (váltottak szót) egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal. 12. Azokban a napokban történt pedig, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Istenhez imádkozva töltötte, 13. és amikor nappal lett, előszólította tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket kiküldötteknek (apostoloknak) is nevezett: 14. Simont, akit el is nevezett Péternek és Andrást, a testvérét, és Jakabot és Jánost és Fülöpöt és Bertalant, 15. Mátét és Tamást, és Jakabot, Alfeus fiát és Simont, aki Zélótának (Buzgónak) (is) hívtak, 16. Júdást, a Jakab fiát és (is)karióti Júdást, aki kiszolgáltatója (átadója) lett,

17. és lejött velük, megállt egy sík helyen (terepen) és a tanítványainak nagy tömege és a nép(nek) töméntelen sokasága Júdeából és Jeruzsálemből, Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik azért jöttek, hogy hallgassák és meggyógyuljanak betegségeikből, 18. és akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, gyógykezelést nyertek, 19. és a tömeg mind igyekezett (arra törekedett), hogy Őt megérintse, mert hatóerő sugárzott (áradt) belőle, és mindenkit meg is gyógyított. 20. Ekkor tanítványaira emelte a szemeit és ezt mondta: boldogok vagytok koldusszegények, mert tiétek az Isten Királysága, 21. boldogok akik most éheztek (a most éhezők), mert bőségben lesz részetek (jól laktok). Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok, 22. boldogok vagytok, amikor az emberek gyűlölnek titeket és kizárnak körükből (kirekesztenek), szidnak és kivetik a neveteket, mint valami gonoszt, az Emberfia miatt. 23. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, jutalmatok az égben nagy, mert éppen így tettek a prófétákkal az atyáik is. 24. Ellenben jaj nektek, ti gazdagok, mert oda van a vigasztalásotok (már megkaptátok vigasztalástokat). 25. Jaj nektek, akik most betel(te)tek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert gyászolni és sír(ánkoz)ni fogtok. 26. Jaj nektek, amikor minden ember szépet mond rólatok, mert éppen így tettek a hazug (ál)prófétákkal az atyáik, 27. de nektek mondom, akik hallgattok engem, szeressétek az ellenségeiteket, szépen bánjatok azokkal, akik gyűlölnek titeket, 28. áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, és imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak (bántanak) titeket. 29. Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is, és attól, aki elveszi tőled felsőruhádat (felöltődet), alsóruhádat (ingedet) se tagadd meg (tartsd vissza), 30. mindenkinek, aki tőled kér, adj, és attól, aki elviszi, ami a tied, nehogy visszakérd. 31. És amint akarjátok, hogy veletek tegyenek (bánjanak) az emberek, ti is úgy tegyetek (bánjatok) velük,