1. Abban az időszakban Jézus szombaton a vetéseken ment át, tanítványai pedig megéheztek és kezdték a kalászokat tépdesni, és enni. 2. Amikor a farizeusok meglátták, így szóltak hozzá: lám! a tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni. 3. Ő pedig ezt mondta nekik: nem olvastátok-e, (hogy) mit tett Dávid, - és akik vele voltak - amikor megéhezett? 4. Hogy ment be az Isten házába és ette meg a (kitett) szent kenyereket, amelyet (pedig) nem volt szabad megennie sem neki, sem társainak, hanem csak a papoknak? 5. avagy nem olvastátok(-e) a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomépületben megszegik a szombati tilalmat (előírást) és mégsem vétkeznek (követnek el vele bűnt)? 6. Mondom pedig nektek, hogy a templomépületnél nagyobb (dologról) van itt (szó). 7. Ha pedig tudnátok, hogy mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat, 8. mert ura a szombatnak az Emberfia, 9. és továbbhaladva onnan, betért a zsinagógájukba /összejöveteli hely(ség)ükbe/, 10. és lám! ott volt egy sorvadt (száradt) kezű ember, és megkérdezték tőle: vajon szabad-e (megengedett-e) szombaton gyógykezelni? - hogy vádaskodhassanak (vádat emelhessenek) ellene. 11. Ő pedig (ezt) mondta nekik: ki közületek az az ember, akinek egy(etlen) juha van és az szombaton gödörbe esik, nem ragadja meg és nem emeli (húzza)-e ki? 12. pedig hát mennyivel többet ér az ember a juhnál! tehát szabad szombaton jót (eszményi szép dolgot) tenni. 13. Ezzel így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! és kinyújtotta és rendbejött és olyan egészséges (helyreállított) lett, mint a másik. 14. A farizeusok pedig kimentek, tanácskozást tartottak ellene, hogyan okozhatnák vesztét (veszítsék el), 15. amikor azonban Jézus ezt megtudta (felismerte), eltávozott onnan. Sokan követték és mindnyájukat gyógykezel(ésben részesítet)te, 16. de óvatosságra intette őket, nehogy nyilvánosságra hozzák, 17. hogy beteljesedjék az Ézsaiás próféta által mondott kijelentés:

18. Nézd! az én (szolga)fiam, akit kiválasztottam, az én szeretettem (akit szeretek) akiben tetszésemet lelem, Szellememet árasztom rá, és ítéletet hirdet a nemzeteknek, 19. nem vitatkozik, sem nem kiabál, senki sem hallja a hangját a tereken (utcákon), 20. a megroppant (repedezett) nádat nem töri el, és a pislogó (füstölgő) mécs(bel)et nem oltja ki, míg diadalra (győzelemre) nem viszi az ítéletet, 21. és nevében reménykednek a nemzetek. 22. Ekkor odahoztak hozzá egy vak és süketnéma démontól megszállottat és gyógykezelte, úgyhogy az megszólalt, látott is. 23. És elámult a tömeg és azt mondták: (talán) csak nem ez a Dávid fia? 24. A farizeusok pedig amikor (ezt) hallották, (ezt) mondták: ez csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének nevében (fejedelme által) űzi (haj(í)tja) ki a démonokat. 25. de Jézus átlátta gondolataikat, (ezt) mondta nekik: minden önmagával meghasonlott királyság elpusztul (elnéptelenedik) és egy önmagával meghasonlott város vagy ház sem áll meg, 26. és ha a sátán a sátánt űzi ki (kihaj(í)tja), önmagával hasonlott meg, hogyan áll(hat) fenn (te)hát a királysága? 27. Ha én Belzebub segítségével (által) űzöm (ha(í)tom) ki a démonokat, a ti fiaitok ki(nek a segítségé)vel űzik ki? Ezért ők lesznek (ítélő)bíráitok, 28. de ha én Isten Szellemével űzöm (haj(í)tom) ki a démonokat, akkor elérkezett hozzátok az Isten királysága. 29. Avagy hogy(an) mehet be valaki az erős(ember) házába és rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős(ember)t? és akkor rabolja ki a házát. 30. Aki netán nincs velem, ellenem van, aki netán nem gyűjt velem, az szétszór. 31. Ezért mondom nektek: minden bűn (vétek) és káromlás bocsánatot nyer, de a Szellem káromlása nem nyer bocsánatot, 32. és ha valaki az Emberfia ellen emel szót, bocsánatot nyer, de ha a Szent Szellem ellen szól (leszólja), nem nyer bocsánatot sem ebben, sem a jövendő (világ)korszakban. 33. Vagy (eszményi)széppé teszitek az élő fát és gyümölcsét is (eszményi)széppé, vagy rothadttá (romlottá) teszitek a fát, gyümölcsét is rothadttá (romlottá), mert (hiszen) a gyümölcséről ismeritek meg a(z élő) fát.