37 Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. 38 Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: "Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! 39 Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. 40 Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. 41 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút." 42 Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán. 43 Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: 44 "Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie." 45 De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott. 46 Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. 47 Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta 48 és így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb." 49 János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk." 50 Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van." 51 Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52 Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53 De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. 54 Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: "Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?" 55 De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. ("Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. 56 Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.") Ezután más faluba mentek.

57 Útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek téged, bárhova mégy." 58 Jézus azonban figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét." 59 Egy másikat fölszólított: "Kövess engem." "Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat." 60 "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát." 61 Egy harmadik megszólította: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól." 62 Jézus így válaszolt: "Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára."