34. És mikor ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Ők pedig megijedtek, mikor azok bele kerültek a felhőbe. 35. És szó hangzott a felhőből, amely ezt mondta: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam: őt hallgassátok. 36. És mikor a szó elhangzott, Jézus már egyedül volt ott. Ők pedig hallgattak és azokban a napokban senkinek semmit el nem mondtak abból, amit láttak. 37. Másnap pedig, mikor a hegyről leszállottak, sok nép ment eléje. 38. És ekkor egy ember a sokaságból felkiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő nekem egyetlenegyem. 39. És íme lélek ragadja meg őt, és hirtelen kiált, majd úgy megszaggatja, hogy tajtékot túr és nehezen távozik tőle, agyonkínozva őt. 40. És kértem tanítványaidat, űzzék ki azt, de nem tudták. 41. Jézus ezt mondta: Óh hitetlen és elvetemült nemzedék, meddig leszek veletek és meddig tűrlek még titeket? Hozd ide a fiadat! 42. És még azonközben, amíg az odament, az, ördög földhöz verte és megszaggatta. De Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket és meggyógyította a gyermeket és visszaadta őt az atyjának. 43. Ekkor mindnyájan megdöbbentek az Isten nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus cselekedett, így szólt tanítványainak: 44. Vegyétek fületekbe ezeket a beszédeket: az Ember Fia az emberek kezébe adatik. 45. De ők nem értették ezt a mondást, el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg. És féltek őt megkérdezni e beszéd felől. 46. Majd vita támadt közöttük afelől, hogy ki a legnagyobb közülük. 47. Jézus pedig látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kis gyermeket, maga mellé állította, 48. és így szólt nekik: Aki befogadja e kis gyermeket az én nevemért, engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy. 49. János pedig így felelt: Mester, láttuk, hogy valaki a te nevedben ördögöket űz ki. Meg is tiltottuk neki, mivel nem követ téged velünk együtt. 50. Jézus azonban így szólt neki: Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.

51. Mikor pedig elközelgett az ő felemeltetésének az ideje, és szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, 52. követeket küldött maga előtt. És azok útnak indulva, bementek egy samáriai faluba, hogy szállást készítsenek neki. 53. De azok nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54. Mikor pedig látták ezt az ő tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e. hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből és eméssze meg őket! (Az 54. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: mint Illés is cselekedett.) 55. De ő feléjük fordult, megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. 56. Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. És más faluba mentek. 57. Mikor pedig mentek az úton, valaki így szólt hozzá: Követlek téged, bárhova mégy. 58. És felelt neki Jézus: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. 59. Egy másiknak pedig ezt mondta: Kövess engem! De ő azt felelte: Engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és el temessem atyámat. 60. Ő azonban ezt válaszolta neki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat. Te pedig menj el és hirdesd az Isten országát. 61. Szólott pedig más valaki is: Követlek, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek a házam népétől. 62. És felelt neki Jézus: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.