38 Erre ő megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül." Körülnéztek és jelentették: "Öt, és két halunk." 39 Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. 40 Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. 41 Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. 42 Mindnyájan ettek és jól is laktak. 43 A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. 44 A kenyérből ötezer férfi evett. 45 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget 46 Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. 47 Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. 48 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. 49 Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. 50 Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek." 51 Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, 52 mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt. 53 Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. 54 Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek. 55 Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. 56 Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.