37. Ő azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" Azok ezt felelték: "Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?" 38. Erre megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Megtudták és jelentették: "Öt, és két halunk." 39. Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. 40. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. 41. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. 42. Mindenki evett és jól is lakott. 43. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. 44. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek. 45. Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. 46. Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. 47. Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. 48. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. 49. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, 50. mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!" 51. Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, 52. mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt. 53. Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. 54. Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. 55. Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. 56. Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.