1. Júdeából bizonyos emberek érkeztek (Ántiokhiába) és így tanították az atyafiakat: Ha nem metélkedtek körül a Mózes által rendelt szokás szerint, nem üdvözülhettek. 2. Minthogy pedig Pál és Barnabás nem csekély vitatkozásba keveredett azokkal az emberekkel, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és közülük néhányan mások e vitás kérdés ügyében menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és presbiterekhez. 3. Ők tehát azután, hogy az eklézsia útra bocsátotta őket, Phoinikén és Samárián átmentek, és ott elbeszélték a pogányok megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek minden atyafinak. 4. Amikor pedig Jeruzsálembe megérkeztek, az eklézsia, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket; ők meg elbeszélték, hogy az Isten őáltaluk milyen nagy dolgokat cselekedett. 5. Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjához tartoztak, és azután lettek hívőkké, és azt mondták, hogy a pogánykeresztyéneket körül kell metélni és meg kell nékik parancsolni, hogy Mózes törvényeit tartsák meg. 6. Akkor az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy erről a dologról tanácskozzanak. 7. Amikor aztán nagy vitatkozás támadt, Péter fölkelt és azt mondta nékik: Férfiak, atyámfiai, amint tudjátok, Isten már régebben kiválasztott engemet közületek, hogy a pogányok az én számból hallják meg az: evangéliom hirdetését és úgy legyenek hívőkké. 8. És a szíveket ismerő Isten tanúbizonyságot tett mellettük, mert éppen úgy adta nékik is a Szentlelket, mint minékünk, 9. és semmi megkülönböztetést nem tett köztünk és azok közt, mert hit által megtisztította szívüket. 10. Most tehát miért kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amilyent sem atyáink sem mi nem tudtunk elhordozni? 11. Sőt inkább hisszük, hogy mi is éppen úgy az Úr Jézus kegyelme által (és nem a törvény által) üdvözülünk, mint azok is. 12. Akkor valamennyien elhallgattak, majd Pált és Barnabást hallgatták meg, amint elbeszélték, mennyi égi jelt és csodát tett Isten őáltaluk a pogányok közt. 13. Amikor pedig ők elhallgattak, Jakab szólalt meg mondván: Férfiak, atyámfiai, hallgassatok meg engem!

14. Simon elbeszélte, hogy Istennek már kezdetben (az evangéliomhirdetés kezdetén) miként volt gondja arra, hogy a pogányok közüli népet nyerjen meg az Ő nevének (a maga tulajdonául). 15. És ezzel megegyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva: 16. Ezek után majd visszatérek, és fölépítem Dávid leomlott sátorát; és annak omladékait fölépítem, és ismét helyreállítom azt, 17. hogy a többi ember is keresse az Urat, a pogányok is mindnyájan, akik valamennyien az én népem; 18. ezt mondja az Úr, aki mind ezeket öröktől fogva tudtul adta. (Ámos 9:11-12) 19. Azért én úgy vélekedem, mondta Jakab, hogy azok elé, akik a pogányok közül térnek meg Istenhez, ne gördítsünk nehézséget, 20. hanem írjuk meg nékik, hogy ne fertőzzék meg magukat a bálványimádással, tartózkodjanak a paráznaságtól, a fulvaholt állat húsának és a vérnek megevésétől. 21. Mert régi nemzedékek óta városonként vannak, akik Mózesről prédikálnak, és a zsinagógákban minden szombaton felolvassák az ő könyvét. 22. Akkor az apostolok és a presbiterek mind az egész eklézsiával együtt elhatározták, hogy férfiakat választanak maguk közül, és azokat elküldik Ántiokhiába Pállal és Barnabással együtt: Júdást, akinek mellékneve Bárszabbász és Szilászt, akik az atyafiak közt vezető emberek voltak, 23. és általuk ezt az írást küldték: Mi, az apostolok és a presbiterek mint a ti atyátokfiai, az Ántiokhiában, Szüriában és Kilikiában élő pogányok közül való atyánkfiainak üdvözletünket küldjük. 24. Mivel meghallottuk, hogy közülünk néhányan, - akiknek mi arra megbízást nem adtunk, - megjelentek nálatok és beszédeikkel zavarba ejtettek titeket és feldúlták lelketeket, 25. azért egyértelemmel elhatároztuk, hogy bizonyos férfiakat kiválasztunk és elküldünk tihozzátok, a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal együtt, 26. akik olyan emberek, hogy az életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus szolgálatában. 27. Azért elküldtük Júdást és Szilászt, hogy ők élőszóval adják tudtotokra ugyanezeket. 28. Mert tetszett a Szentléleknek és minékünk, hogy több terhet ne vessünk rátok, csak azt ami szükséges,