1. Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, így tanították az atyafiakat: Ha Mózes rendtartása szerint körül nem metélkedtek, nem üdvözülhettek. 2. Amikor aztán Pál és Barnabás ellenálltak és kemény vitára keltek velük, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és közülük egynéhányan ebben a vitás kérdésben menjenek fel az apostolokhoz és vénekhez Jeruzsálembe. 3. Ők tehát miután a gyülekezet ünnepélyesen útra bocsátotta őket, átmentek Fenicián és Samárián, mindenütt elbeszélték a pogányok megtérését, s ezzel nagy Örömet szereztek az összes atyafiaknak. 4. Jeruzsálembe érkezve, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat cselekedett velük az Isten. 5. Előálltak azonban némelyek, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké és azt mondták, hogy a pogánykeresztyéneket körül kell metélni és kötelezni kell a mózesi törvény megtartására. 6. Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy efelől döntsenek. 7. Hosszú vitatkozás után felállott Péter és azt mondotta: Atyámfiai, férfiak, amint tudjátok, Isten már régebben engem választott ki közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét és legyenek hívőkké. 8. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert a Szentlelket nekik éppúgy megadta, mint nekünk; 9. és semmi megkülönböztetést nem tett köztünk és köztük, mert hit által megtisztította az ő szívüket. 10. Miért kísértitek tehát most az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet nem tudtunk elhordozni sem mi, sem a mi atyáink? 11. Sőt ellenkezőleg, hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk mi is, Ők is. 12. Akkor nagy csend támadt, s az egész sokaság hallgatta Pált és Barnabást, amint elbeszélték, mennyi jelt és csodát tett az Isten általuk a pogányok között. 13. Beszédük végeztével megszólalt Jakab és ezt mondta: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! 14. Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben az Isten, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. 15. És ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:

16. Ezek után visszatérek és felépítem Dávid leomlott sátorát és annak omladékait helyreállítom, 17. hogy a többi ember is keresse az Urat és a pogányok mindnyájan, akiket az én nevemről neveznek. 18. Ezt mondja az Úr, aki mindezeket öröktől fogva tudtul adta. 19. Ennélfogva én úgy vélekedem, hogy azok elé, akik a pogányok közül térnek meg, nem szabad nehézségeket gördíteni. 20. Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak attól, ami megfertőztetés: a bálványimádástól, a paráznaságtól, a fulladt állattól és a vértől. 21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a maga hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt. 22. Akkor jónak látták az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt, hogy válasszanak maguk közül két vezető férfiút, mégpedig Júdást, akinek mellékneve Barsabas és Szilást, s azokat küldjék el Pállal és Barnabással Antiókiába. 23. És elküldték általuk ezt a levelet: Mi, az apostolok és a vének, a ti atyátok fiai az Antiókiában, Szíriában és Ciliciában levő pogányok közül való atyafiaknak küldjük üdvözletünket! 24. Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megháborítottak titeket beszédeikkel és feldúlták telketeket, pedig nekik mi ilyen parancsot nem adtunk, 25. jónak láttuk egyhangú döntéssel, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, 26. olyan férfiakkal, akik az életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27. Elküldöttük azért Júdást és Szilást, akik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. 28. Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy több terhet ne vessünk reálok, csak azt, ami szükséges, tudniillik: 29. Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől megóvjátok magatokat, s éljetek jó egészségben! 30. Azok tehát, miután útnak bocsátották őket, elmentek Antiókiába, összegyűjtötték a hívek seregét és átadták a levelet. 31. ÉS mikor elolvasták, örvendeztek az intésnek.