1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2. Ez az Ige kezdetben Istennél volt. 3. Minden Őáltala teremtetett, és nála nélkül semmi sem teremtetett, ami teremtetett. 4. Őbenne élet volt, és ez az élet az embereknek világossága volt. 5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6. Élt egy Istentől küldött ember, a neve János volt; 7. ő mint tanúbizonyságtevő jött el, hogy tanúbizonyságot tegyen a világosságról, hogy Őáltala mindenki (a világosságban) hivővé legyen. 8. Nem ő volt a világosság, hanem az volt a kötelessége, hogy tanúbizonyságot tegyen a világosságról. 9. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra született embert. 10. E világon volt már (az igazi világosság), és jóllehet a világ Őáltala teremtetett, a világ mégsem ismerte el Őt. 11. A maga tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták el Őt. 12. Azonban mind azoknak, akik őt elfogadták, akik hisznek az Ő nevében (személyében), megadta azt a méltóságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; 13. ezek nem vérből, sem testi ösztönből, sem valamely férfiú akaratából, hanem Istentől születtek. 14. Így lett az Ige testté, és vett lakozást miköztünk, és mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atyától küldött egyszülött Fiúnak dicsőségét, aki kegyelemmel és igazsággal teljes. 15. Tanúbizonyságot tesz Őróla János, aki így kiáltott: Ez az, akiről én (már előbb) így szóltam: Aki énutánam jön, méltóság tekintetében elébbvaló lett nálam, mert Ő előbb volt, mint én. 16. Az Ő teljességéből kaptunk mi valamennyien, éspedig kegyelemre kegyelmet; 17. mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett részünkké. 18. Istent soha senki nem látta; Istennek egyszülött Fia, aki az Atya keblében van, az jelentette ki Őt. 19. János Jézusról ezt a tanúbizonyságot tette, amikor a zsidók Jeruzsálemből papokat és levitákat küldtek őhozzá, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? 20. Ő megvallotta és nem tagadta, nyíltan megvallotta: Én nem vagyok a Krisztus.

21. És megkérdezték tőle: Hát akkor mi vagy? Illés vagy? És azt mondta: Nem vagyok. A Próféta vagy (akit mi várunk)? És ő felelt: Nem. 22. Akkor azt mondták néki: Kicsoda vagy hát, hogy meg tudjunk felelni azoknak, akik minket küldtek: mit mondasz temagadról? 23. És ő így felelt: Én a pusztaságban kiáltó szó vagyok; és azt mondom, amit Ésaiás próféta mondott: Egyengessétek az Úrnak útját. (Ésaiás 40:3) 24. A küldöttek a farizeusok közül valók voltak, 25. és tovább kérdezték őt, és azt mondták néki: Miért keresztelsz hát, ha nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a Próféta? 26. János így felelt nékik: Én vízzel keresztelek, de itt van köztetek, akit ti nem ismertek; 27. Ő az, aki utánam jön, és én nem vagyok méltó arra, hogy sarujának szíját megoldjam. 28. Ezek Béthániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29. Másnap látta János, hogy Jézus őhozzá megy, és így szólt: íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világnak bűnét. 30. Ez az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfiú, aki méltóság tekintetében elébbvaló lett nálam, mert Ő előbb volt, mint én. 31. Eleinte én sem ismertem fel Őt, de hogy izráél népének kijelentessék, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. 32. És János még tovább is tanúbizonyságot tett, mondván: Láttam, hogy a Lélek alászállt az égből, mint valami galamb, és őrajta maradt. 33. De én akkor még nem ismertem fel Őt, azonban az, aki engemet küldött, hogy vízzel kereszteljek, Az mondta nékem: Akire látod, hogy a Lélek alászáll és őrajta marad, Ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34. És én láttam, és tanúbizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia. 35. Másnap ismét ott állt János, és az ő tanítványai közül kettő; 36. és amikor az ott elmenő Jézusra János rátekintett, így szólt: Íme, az Isten Báránya. 37. A két tanítvány meghallotta ezeket a szavakat, és utánament Jézusnak. 38. Jézus hátrafordult és látta, hogy azok követik őt, és így szólt nékik: Mit kívántok? Azok azt mondták néki: Rabbi (ami megmagyarázva azt jelenti: tanítómester), hol lakozol?