1. A hétnek első napján (vasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz, és látta, hogy a követ a sírról elvették. 2. Elfutott azért, és elment Simon Péterhez, és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették. 3. Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és odamentek a sírhoz. 4. A két tanítvány együtt futott, de az a másik tanítvány gyorsabb volt Péternél, és előre futott, és elsőnek érkezett a sírhoz; 5. ott lehajolt és látta az ott heverő lenvászon kendőket, de nem ment be. 6. Nyomban utána odaérkezett Simon Péter is, és bement a sírba; és megnézte az ott heverő lenvászon kendőket, 7. és azt a keszkenőt, amelyikkel Jézus fejét letakarták; de az nem a lenvászon kendőkkel volt együtt, hanem összehajtogatva külön egy más helyen. 8. Akkor azután bement az a másik tanítvány is, aki elsőnek érkezett a sírhoz, s látta (az eléje táruló képet) és hitt; 9. addig ugyanis még nem értették meg azt az Írást, hogy: Őnéki fel kell támadnia a halálból. 10. Akkor a tanítványok hazamentek. 11. Mária pedig ott maradt; kívül, a sír mellett állt és zokogott. Amint így zokogott, előre hajolt a sírba, 12. és látta, hogy két fehér ruhás angyal ül ott, egyik fejtől, másik lábtól ugyanott, ahol Jézus teste feküdt. 13. És azok így szóltak néki: Asszony, miért sírsz? Ő azt felelte nékik: Azért, mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették. 14. És amikor ezeket mondta, hátrafordult, és látta hogy Jézus ottan áll, de nem ismerte fel, hogy az Jézus. 15. Jézus így szólt néki: Asszony, miért sírsz, kit keresel? Mária azt gondolta, hogy az a kertész, és azt mondta néki: Uram, ha te vitted el Őt, mondd meg nékem, hová tetted Őt, és én elviszem Őt. 16. Jézus így szólt néki: Mária! Az megfordulván, azt mondta néki héberül: Rabbúni! (ami azt jelenti: Mester!) 17. Jézus így szólt néki: Ne érints engemet, mert még nem mentem föl az Atyához; hanem menj el az én atyámfiaihoz, és mondd meg nékik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.

18. Akkor a magdalai Mária elment, és a tanítványoknak hírül adta: Láttam az Urat; és azt is megjelentette, hogy az Úr ezeket mondta néki. 19. Ugyanazon a napon, a hétnek első napján (vasárnap) este volt már, és ahol a tanítványok együtt voltak, - jóllehet az ajtókat a zsidóktól való félelmük miatt bezárták, - megjelent Jézus, megállt köztük és azt mondta: Békesség néktek! 20. És ezt mondván, megmutatta nékik kezét és oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. 21. Jézus ismét azt mondta nékik: Békesség néktek! Amint küldött engem az Atya, én is úgy küldelek titeket. 22. És amikor azt mondta, rájuk lehelt és így szólt nékik: Vegyetek Szentlelket! 23. Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak megbocsáttattak, akikét nem bocsátjátok meg, azoknak nem bocsáttattak meg. 24. Tamás azonban, a tizenkettő közül az egyik, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor Jézus megjelent. 25. Azért a többi tanítvány elmondta néki: Láttuk az Urat. Ő azonban azt felelte nékik: Ha nem látom az Ő kezén a szögek helyét, és nem teszem ujjamat a szögek helyére, és kezemet nem teszem az Ő oldalába, semmiképpen sem hiszem el. 26. Nyolc nap múltával azután ismét ugyanabban a házban voltak Jézus tanítványai, és Tamás is ővelük. Jóllehet az ajtó zárva volt, Jézus megjelent, megállt köztük, és így szólt: Békesség néktek! 27. Azután azt mondta Tamásnak: Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő. 28. Tamás így felelt néki: Én Uram és én Istenem! 29. Jézus így szólt néki: Mivel láttál engemet, azért lettél hívővé. Boldogok, akik nem láttak engemet, és mégis hívőkké lettek. 30. Jézus tanítványainak jelenlétében még sok más égi jelet is tett, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben; 31. ezek pedig (amelyek megírattak) azért írattak meg, hogy (ti e sorok olvasói) higgyétek, hogy Jézus a Krisztus az Isten Fia, és hogy ezt hívén örök életetek legyen az Ő neve által.