1. Pilátus azután elővezettette Jézust és megkorbácsoltatta. 2. A katonák pedig tüskebokor vesszejéből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű ruhát adtak Őreá. 3. És elébe járulván azt mondták: Üdvözlégy zsidók királya; és arcul verték őt. 4. Azután ismét kiment Pilátus, és azt mondta a zsidóknak: Imé, kivezetem Őt elétek, hogy megtudjátok, hogy én semmi vétket sem találok Őbenne. 5. Jézus ki is ment; rajta volt a tüskebokor vesszejéből font koszorú és a bíborszínű ruha. És Pilátus így szólt nékik: íme az ember! 6. Amikor megpillantották Őt a főpapok és a szolgák, kiáltozni kezdtek: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus azt mondta nékik: Úgy hát vigyétek el Őt ti, és (a magatok felelősségére) feszítsétek meg; mert én nem találok Őbenne vétket. 7. A zsidók azt felelték: Nékünk van egy törvényünk, és a szerint a törvény szerint meg kell halnia, mert azt állította magáról, hogy Ő az Isten Fia. 8. Pilátus amikor ezeket a szavakat meghallotta, még jobban megrémült, 9. majd ismét bement (Jézussal együtt) a székházba, és így szólt Jézusnak: Honnan való vagy te? Jézus azonban nem felelt néki. 10. Akkor Pilátus így szólt néki: Nékem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van, hogy szabadon bocsássalak, és hatalmam van, hogy megfeszítselek? 11. Jézus így felelt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről (Istentől) nem adatott volna néked; azért annak az embernek, aki engemet a te kezedbe adott, nagyobb a bűne. 12. Pilátus Jézusnak e szavaitól indíttatva, igyekezett Őt szabadon bocsátani; a zsidók azonban kiáltoztak: Ha ezt az embert szabadon bocsátod, nem vagy barátja a császárnak; mindenki, aki azt állítja, hogy ő király (mint ez is teszi), ellensége a császárnak. 13. Amikor Pilátus ezeket a szavakat meghallotta, kivezettette Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Kőpadlónak, héberül pedig Gabbathának hívnak. 14. A húsvétra való készületnek napja volt az a nap, és mintegy hat óra (déli tizenkét óra) volt. Pilátus így szólt a zsidóknak: íme, a ti királyotok.

15. Azok pedig így kiáltoztak: Vidd el! Vidd el! Feszítsd meg Őt! Pilátus így szólt nékik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így feleltek: Nékünk nincs királyunk, hanem csak császárunk. 16. Akkor hát kezükbe (a katonák kezébe) adta Őt, hogy megfeszíttessék. Azok átvették Jézust; 17. és Ő maga egyedül vitte a keresztet, és úgy ment ki (a városból) az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgothának hívnak; 18. és ott megfeszítették Őt, és Ővele együtt más kettőt jobbról és balról, középen pedig Jézust. 19. Pilátus feliratot is írt, és rátétette a keresztfára; a felirat pedig ez volt: 20. Ezt a feliratot a zsidók közül sokan elolvasták, mert a városhoz közel volt az a hely, ahol Jézust megfeszítették; és a felirat héberül, latinul és görögül volt írva. 21. Akkor a zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: Ne azt írd, hogy a zsidóknak a királya, hanem azt, amit az az ember mondott: Én a zsidóknak királya vagyok. 22. Pilátus azt felelte: Amit megírtam, megírtam. 23. A katonák amikor megfeszítették Jézust, fogták az Ő ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy rész jutott, de külön vették az alsóruháját. Ez az alsóruha varrás nélkül való volt, felülről kezdve egészen végig egy darabban volt szőve. 24. Azért azt mondták egymás közt: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk reá sorsot, hogy kié legyen. Így kellett beteljesednie az Írásnak: Megosztoztak maguk közt az én felső ruháimon, de alsó ruhámra sorsot vetettek. (Zsoltár 22:19) Ezt tették a katonák. 25. Jézus keresztfája mellett ott állt az anyja, anyjának nénje Mária a Klópász felesége és a magdalai Mária. 26. Amikor Jézus látta az anyját, és hogy mellette ott áll az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta az anyjának: Asszony, ez mostantól fogva a te fiad. 27. Majd a tanítványának mondta: Ez mostantól fogva a te anyád. És attól az órától fogva Máriát az a tanítvány befogadta a maga családjába. 28. Ezután Jézus - mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, - hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom. 29. Volt ott egy ecettel teli edény; abba az ecetbe spongyát mártottak, egy izsópszárra tűzték, és a szájához nyújtották.