1. Akkor tehát Pilátus elővezettette Jézust és megkorbácsoltatta. 2. És a katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak reá. 3. Majd odajárulva hozzá ezt mondogatták: Üdvözlégy, zsidók királya! és arcul verték őt. 4. Majd ismét kiment Pilátus, és ezt mondta nekik: íme én kihozom őt elétek, hogy megtudjátok, én semmi bűnt nem találok benne. 5. Kijött azért Jézus, töviskoronásan, bíbor ruhában. Pilátus így szólt: Íme, az ember! 6. Amikor azért látták őt a papi fejedelmek és a szolgák, így kiáltottak: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: Vigyétek el ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok, benne bűnt. 7. Így feleltek neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 8. Mikor Pilátus ezt hallotta, még inkább megrémült. 9. Majd ismét bement a várba és így szólt Jézushoz: Honnét való vagy? Jézus azonban nem felelt neki. 10. Pilátus azt kérdezte: Nekem nem felelsz? Hát nem tudod: Nekem van hatalmam arra, hogy akár szabadon bocsássalak, akár megfeszítselek? 11. Jézus így felelt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. Nagyobb a bűne azért annak, aki a te kezedbe adott engem. 12. Ettől fogva Pilátus (még inkább) azon volt, hogy szabadon bocsássa őt; de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátód, nem vagy barátja a császárnak. Mindenki, aki királlyá teszi magát, ellensége a császárnak. 13. Mikor Pilátus hallotta ezt a beszédet, elővezettette Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak, héberül pedig Gabbatának hívnak. 14. A húsvét előkészületi napja volt, és mintegy hat óra. Így szólt a zsidóknak: íme, a ti királyotok! 15. Ám azok így kiáltoztak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus így szólt: A ti királyotokat feszítsem meg? A papi fejedelmek így feleltek: Nekünk nincs királyunk, csak császárunk! 16. Akkor végre is kezükbe adta őt, hogy megfeszítsék. Azok pedig átvették Jézust. 17. És maga vitte keresztjét kimenet az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak.

18. És ott megfeszítették őt, és vele együtt a másik kettőt, egyiket jobbról, másikat balról, középen pedig Jézust. 19. Pilátus feliratot is írt, és rátette a keresztfára. Ez volt a felirat: NÁZÁRETI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20. Sokan olvasták ezt a feliratot a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették, és héberül, latinul és görögül volt írva. 21. Azt mondották azért Pilátusnak a zsidók papi fejedelmei, ne írd; „A Zsidók Királya", hanem ahogy ó mondta: Én a Zsidók Királya Vagyok. 22. Felelt Pilátus: Amit írtam, megírtam. 23. Amikor a katonák megfeszítették Jézust, fogták az ó ruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának egy-egy részt, de külön vették a köntösét. A köntös pedig varratlan volt, felülről végig egybe szőve. 24. Így szóltak azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen; így teljesedett be az írás: Ruháimon megosztoztak maguk között és köntösömre sorsot vetettek. Ez tették a katonák. 25. Jézus keresztfája mellett ott állott az anyja, s anyjának nőtestvére; Mária, a Kleofás felesége és a magdalai Mária. 26. Mikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és a tanítvány, akit szeretett, ezt mondta az anyjának: Asszony, íme, ez a te fiad! 27. Szólott a tanítványnak is: Íme, ez a te anyád! Ettől fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. 28. Ezután Jézus, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom. 29. Volt ott egy ecettel teli edény, abba az ecetbe szivacsot mártottak, azt izsópszárra tűzték és a szájához emelték. 30. Amint Jézus elvette az ecetet, így szólt: Elvégeztetett! Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét. 31. Péntek volt, és hogy a testek ne maradjanak szombaton a keresztfán (mert az a szombat nagy ünnep volt) a zsidók arra kérték Pilátust, hogy törjék el (a megfeszítettek) combcsontjait és vegyék le őket. 32. Elmentek azért a katonák, és eltörték az elsőnek lábszárait, majd a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg. 33. De amint Jézushoz értek, látták, hogy ő már halott. Az ő lábszárait nem törték el,