1. És láttam, hogy a Bárány felbontotta a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy akkor a négy mennyei lény közül az első azt mondta (a parancsra váró, de még rejtve lévő lovasnak) valami mennydörgés-szerű hangon: Jöjj! 2. És láttam, és imé, egy fehér ló (tűnt fel), és a rajta ülőnek kezében egy kézíj volt, és győzelmi koszorú adatott néki (mint a feltétlenül biztos és mindig megismétlődő győzelem jele), és kivonult, mint aki győzni szokott, hogy (ismét) győzzön. 3. És amikor a Bárány felbontotta a második pecsétet, hallottam, amint a második mennyei lény így szólt: Jöjj! 4. És előjött egy másik ló, egy veres, és a rajta ülőnek megadatott az, hogy a földről elvegye a békét (hogy háborút támasszon a népek közt, és egy országon belül polgárháborút keltsen), és hogy az emberek egymást öldössék; egy nagy kard is adatott néki (mint az általános vérontás jelképe). 5. És amikor a Bárány felbontotta a harmadik pecsétet, hallottam, amint a harmadik mennyei lény azt mondta: Jöjj! És láttam, és imé, egy fekete ló (tűnt fel), és a rajta ülőnek kezében (mint jelkép) egy mérleg volt (hogy a közelgő éhínség idején pontosan kimérje kinek-kinek élelmiszer-adagját). 6. És hallottam, hogy a négy mennyei lény közepette valami hang (a látomás magyarázatául) azt mondta: A búzának literje egy dénár (lesz ezután; egy dénár értéke kb. 80 fillér), három liter árpáé szintén egy dénár; az olajat azonban és a bort (amikkel a gazdagok élnek) ne drágítsd meg (szóval a háború csak a szegény népet sújtja). 7. És amikor a Bárány felbontotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik mennyei lény hangját, aki azt mondta: Jöjj! 8. És láttam, és imé, egy fakó (hullaszínű) ló (tűnt fel), és a rajta ülőnek neve: Halál; és a halottak birodalmának ura követte őt (zsákmányra éhesen telepedvén meg a földön), és hatalom adatott nékik a föld negyed része felett, hogy öldössék az embereket karddal (harcban és polgárháborúban), éhséggel és dögvésszel és a földnek vadállatai által (amelyek az elpusztult, elnéptelenedett, elvadult országokban elszaporodnak és pusztítanak).

9. És amikor a Bárány felbontotta az ötödik pecsétet, láttam az égőáldozati oltár alatt (a templomban ott, ahová az áldozat vére lefolyt) az Isten igéje miatt és tanúbizonyságtételük miatt megölteknek lelkét. (Minthogy az igének és tanúbizonyságtételüknek áldozataiként ölettek meg, azért volt lelkük az oltár alatt.) 10. És erős hangon kiáltottak (a maguk igazáért) mondván: Óh! Mi Urunk, te szent és igaz, még meddig halasztód az ítéletet, és a mi (ártatlanul kiontott) vérünkért mikor állsz bosszút a föld lakóin? 11. Akkor mindegyikükre fehér ruha (az ártatlanság és igazságosság jelképe) adatott.. és megmondatott nékik, hogy még egy rövid ideig türelemmel kell várniók, addig amíg teljes lesz a száma ama szolgatársaiknak és atyjokfiainak, akiknek szintén úgy kell megöletniők, mint ahogyan őket ölték meg. 12. Amikor a Bárány a hatodik pecsétet felbontotta (egy új látomásban) nagy földindulást láttam (mintha a természet szilárd rendje megrendült volna), és a nap olyan fekete lett, mint valami fekete szőrzsák, és a hold egészen olyanná lett, mint a vér. 13. Az ég csillagai pedig úgy hulltak a földre, mint a fügefa hullatja a fügét, amikor erős szél rázza. 14. És az ég (a szilárd égboltozat) úgy eltűnt, mint ahogy a (kézből kieső) könyvtekercs összetekeredik; s minden hegy és sziget elmozdíttatott a helyéből (a tengerbe süllyedt), 15. és a föld királyai és az előkelők és a hadvezérek és a gazdagok és a hatalmasok és minden szolga és minden szabad ember (tehát különbség nélkül mindenki, aki addig biztonságban érezte magát) elrejtőzött a barlangokba és a hegyek sziklahasadékaiba (azt remélvén, hogy ott talán védelmet találnak). 16. És azt mondták (a mennyei Bíró megjelenésétől való félelmükben) a hegyeknek és szikláknak: Essetek mireánk és rejtsetek el minket a királyi széken ülőnek tekintete elől és a Báránynak haragja elől! 17. Mert elérkezett az Ő haragjuknak (a végső ítéletnek) nagy napja, és kicsoda állhat meg előttük?