1. Azután láttam (egy új látomásban), hogy a föld négy sarkán négy angyal állt, és hogy ők a föld négy szelét hatalmukban tartották, hogy ne fújjon szél a földre, sem a tengerre, sem semmiféle élő fára (a nagy szélcsend valami közelgő vihart sejtet). 2. Azután megláttam egy napkeletről feljövő másik angyalt, akinek kezében az élő Istennek pecsétje volt (hogy azzal megpecsételje az Isten szolgáit); és a négy angyalnak -akiknek megadatott, hogy (a szelek szabadon bocsátásával) ártsanak a földnek és a tengernek, - erős hangon odakiáltott, 3. mondván: Addig ne ártsatok a földnek, sem a tengernek, sem az élő fáknak, amíg a mi Istenünknek szolgáit a homlokukon megpecsételjük. (Mármint az angyal és segítőtársai. Vagyis megpecsételik azokat, akik az igazi, a láthatatlan és csak az Isten által ismert eklézsiát alkotják; mert akin rajta van az Istennek pecsétje, az mint Istennek tulajdona őriztetik.) 4. És hallottam a megpecsételteknek számát: összesen száznegyvennégyezren voltak megpecsételve az izráél fiainak valamennyi törzséből, éspedig: 5. Júda törzséből tizenkétezer volt megpecsételve, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, 6. Áser törzséből tizenkétezer, Nephtálim törzséből tizenkétezer, Mánásszé törzséből tizenkétezer, 7. Szümeón törzséből tizenkétezer, Levi törzséből tizenkétezer, Iszakhár törzséből tizenkétezer, 8. Zebulón törzséből tizenkétezer, Joszéph törzséből tizenkétezer, Beniámin törzséből tizenkétezer volt megpecsételve. 9. Ezek után (egy új látomásban) láttam, hogy íme, egy roppant nagy sereg: - amelyet senki sem tudott megszámlálni -, minden népből és törzsből, minden nemzetből és nyelvből (egybegyűjtve) ott állt fehér ruhába öltözötten (a mennyben, a győzedelmeskedők ruhájában) a királyi szék előtt és a Bárány előtt, és kezükben pálmaágak (a győzelem jeléül és az ünnep díszéül);

10. és erős hangon hangzott a kiáltásuk, mondván (mint ahogyan kiált az Istennek királyi széke elé sereglő sokaság, amikor Istent meglátja): Idvességünk a mi Istenünktől vagyon (mert Őtőle jön a szabadítás és az idvesség), aki a királyi széken ül és a Báránytól (mert győzedelmeskedése által az emberiségnek váltságot szerzett)! 11. Az angyalok is valamennyien megálltak a királyi szék körül s a vének és a négy mennyei lény körül (hogy részt vegyenek a megváltottak örömében), és a királyi szék előtt arcra borultak, és imádták az Istent, 12. mondván: Ámen! Az áldás és a dicsőség és a bölcsesség és a hálaadás és a tisztesség és a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen. 13. Akkor a vének közül az egyik beszélni kezdett, és azt mondta nékem: Kicsodák és honnan jöttek ezek a fehér ruhába öltözöttek? 14. Én azt feleltem néki: Uram, te tudod (tehát csak te mondhatod meg). Ő azt mondta nékem: Ezek azok, akik a nagy (az utolsó) szorongattatásból jöttek, és a Bárány vérével fehérre mosták ruhájukat. 15. Azért vannak mostan az Istennek királyi széke előtt, és az Ő (mennyei) templomában nappal és éjjel szolgálnak Őnéki; és a királyi széken ülő kiterjeszti majd fölöttük az Ő sátorát (hogy ekképpen védelmezze őket). 16. Nem éheznek többé, és nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem égeti őket, sem semmi hőség; 17. mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, pásztorolja majd őket, és elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten szemükről letöröl majd minden könnyet.