32. Pétert pedig és a vele lévőket elnyomta az álom; de fölébredtek, és meglátták az Ő dicsőségét, és a vele ott álló két férfiút. 33. És történt, hogy amikor azok elváltak Őtőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó minékünk itt lennünk, csináljunk azért három sátrat, néked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; - nem tudván, hogy mit beszél. 34. És amikor ezeket mondta, felhő támadt, és körülvette őket; ők pedig megijedtek, amikor a felhőbe kerültek. 35. És a felhőből szó hangzott, amely azt mondta: Ez az én Fiam, az én választottam, Őreá hallgassatok. 36. És amikor a szó elhangzott, már csak magát Jézust látták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban nem mondtak el senkinek semmit abból, amit láttak. 37. Másnap történt, hogy amikor a hegyről lementek, sok nép ment Jézus elé. 38. És a sokaságból egy ember így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem. 39. És íme, valamely gonosz lélek gyakran megragadja őt, és akkor hirtelen felkiált, majd a lélek ide-oda rángatja őt, úgyhogy tajtékzik; és nehezen távozik el tőle, s agyonkínozza őt. 40. Kértem tanítványaidat, űzzék ki azt, de nem tudták. 41. Jézus így felelt: Óh hitetlen és elvetemült nemzetség! Meddig kell még veletek lennem, és titeket elszenvednem? Vezesd ide a fiadat. 42. És amíg a fiú odament, az ördög aközben is a földhöz verte őt, és ide-oda rángatta; Jézus azonban megdorgálta a tisztátalan lelket, s meggyógyította a gyermeket, és úgy adta őt vissza az atyjának. 43. Akkor valamennyien elálmélkodtak az Istennek mindenható erején. Amikor pedig valamennyien elcsodálkoztak mind azon, amit Jézus cselekedett, Ő így szólt tanítványainak: 44. Vegyétek fületekbe ezeket a szavakat: az Ember Fia az emberek kezébe adatik majd. 45. Ők azonban nem értették ezt a beszédet; el volt rejtve előttük, hogy ne tudják megérteni; és féltek attól, hogy Őt e beszéd értelme felől megkérdezzék. 46. Egyszer az a gondolat foglalkoztatta őket, hogy közülük ki a legnagyobb. 47. Jézus mivel látta szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,

48. és így szólt nékik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket a reám való hivatkozással, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött; mert aki legkisebb mindnyájatok közt, - az a legnagyobb. 49. Akkor János kezdett beszélni, és így szólt: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, és megtiltottuk néki, mert nem követ téged mivelünk együtt. 50. Jézus azonban így szólt néki: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van. 51. Amikor pedig elközelgett Jézus mennybe való felemeltetésének ideje, és eltökélte, hogy elmegy Jeruzsálembe, 52. követeket küldött maga előtt. Azok útnak indulván, bementek egy samáriai faluba, hogy néki szállást keressenek; 53. de ott nem fogadták be Őt, mert tudták, hogy Jeruzsálembe szándékozik menni. 54. Amikor a tanítványok, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, kívánod-é, hogy azt mondjuk, szálljon alá tűz az égből, és eméssze meg őket? 55. De Jézus feléjük fordult, és megdorgálta őket. 56. És elmentek egy másik faluba. 57. Amint mentek az úton, valaki így szólt Jézusnak: Követlek téged, akárhová mégy. 58. Jézust azt felelte: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nincsen helye, ahol fejét lehajtsa. 59. Egy másvalakinek pedig így szólt: Kövess engem. De az így felelt: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat. 60. Jézus azt mondta néki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát. 61. Másvalaki meg azt mondta: Követlek téged Uram, de engedd meg nékem, hogy előbb búcsút vegyek a házam népétől. 62. Jézus így felelt néki: Senki sem alkalmas az Isten országára, aki az ekét megfogta, és azután mégis hátratekint.