35. És szó hangzott a felhőből, amely azt mondta: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam: őt hallgassátok! 36. És mikor ez a szó elhangzott, Jézus már egyedül volt ott. Ők pedig hallgattak, és akkor senkinek semmit el nem mondtak abból, amit láttak. 37. Másnap pedig, mikor a hegyről leszállottak, sok nép ment eléje. 38. És akkor egy férfi a sokaságból így kiáltott; Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő nekem egyetlenegyem. 39. Váratlanul lélek ragadja meg, kiáltozása közben úgy megszaggatja, hogy tajtékot túr a szája; nagy nehezen távozik tőle, miután agyonkínozta őt. 40. Kértem a tanítványaidat, űzzék ki, de nem tudták. 41. Jézus ezt mondta; Ó, hitetlen és elcsavarodott nemzedék, meddig kell még veletek lennem és titeket elszenvednem? Hozd ide a fiadat! 42. Azonközben, míg a fiú odaért, az ördög földhöz verte és megszaggatta, de Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta őt az atyjának. 43. Ekkor mindnyájan megdöbbentek az Isten nagyságán. Amikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus cselekedett, így szólt a tanítványoknak; 44. Vegyétek fületekbe ezeket a beszédeket: Az Ember Fia árulással az emberek kezébe kerül. 45. De ők nem értették ezt a mondást, el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg. És féltek őt megkérdezni e beszéd értelme felől. 46. Majd vita támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb közülük. 47. Jézus pedig, látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kis gyermeket, maga mellé állította, 48. és így szólt hozzájuk; Aki befogadja e kis gyermeket az én nevemért, engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki legkisebb közöttetek, az nagy igazán. 49. Akkor megszólalt János és ezt mondta; Mester, láttuk, hogy valaki a te nevedben ördögöket űz ki. Meg is tiltottuk neki, mivel nem követ velünk együtt téged. 50. Jézus azonban így felelt; Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenetek, az veletek van. 51. Mikor pedig elközelgett az ő felemeltetésének az ideje, és szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,

52. követeket küldött maga előtt, és azok útnak indulva bementek egy samáriai faluba, hogy szállást készítsenek neki. 53. De azok nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54. Mikor pedig látták ezt az ő tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, amit Illés mondott; Szálljon le tűz az égből és eméssze meg őket! 55. De Ő feléjük fordult, megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen az a lélek, amely bennetek van. 56. Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem, hogy megtartsa. És más faluba mentek. 57. Mikor pedig mentek az úton, valaki így szólt hozzá: Követlek téged, Uram, akárhová mégy. 58. És Jézus így felelt neki: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtania. 59. Egy másiknak pedig maga mondta: Kövess engem! De Ő azt felelte: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat. 60. Ő azonban így válaszolt: Hagyd a holtakra, hogy temessék el halottaikat. Te pedig menj, és hirdesd az Isten országát. 61. Szólott egyszer más valaki is: Követlek Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek a házamnépétől. 62. És felelt neki Jézus: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.