1 Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál. 2 Ez Jézushoz ment éjjel és megszólította: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele." 3 "Bizony, bizony ezt mondom neked - felelte neki Jézus -, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik." 4 "Hogy születhetik egy ember, ha vén - kérdezte tőle Nikodémus. - Vajon bemehet ő az anyja méhébe, és másodszor születhetik?" 5 Jézus ezt felelte: "Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet Isten királyságába be. 6 Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem. 7 Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek. 8 A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született." 9 Nikodémus megszólalt és megkérdezte: "Hogy történhetnek meg ezek?" 10 "Te Izráel tanítója vagy - felelte Jézus - és nem tudod ezeket? 11 Bizony, bizony azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el. 12 Ha földieket szóltam néktek és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek? 13 Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia. 14 Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie: 15 Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot. 18 Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.

19 Az ítélet pedig ebben áll: A világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik rosszak voltak. 20 Mindenki gyűlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak. 21 Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket." 22 Ezek után Jézus és tanítványai júdeai földre mentek. Ott időzött velük és keresztelt. 23 János is bemerítést végzett Sálimhoz közel Ajnónban, mert ott sok volt a víz. Az emberek jöttek és bemerítkeztek. 24 Jánost ugyanis még nem vetették akkor tömlöcbe. 25 János tanítványai vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulás felől. 26 Majd elmentek Jánoshoz és jelentették neki: "Rabbi, az, aki a Jordánon túl veled volt, aki mellett te tanúságot tettél, lásd, bemerít, és mindenki hozzámegy." 27 János ezt felelte: "Az ember nem juthat semmihez másképp, csak ha a mennyből adják neki. 28 Ti magatok vagytok tanúi, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem csak őelőtte küldöttek el. 29 Akié a menyasszony, az a vőlegény. A vőlegény barátjában, aki ott áll és hallgatja őt, nagy örömet kelt, ha a vőlegény szavát hallhatja. Ez az én örömöm teljessé vált. 30 Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem. 31 Aki felülről jő, mindenek fölött való. A földből való a földből van, a földből is beszél. Aki a mennyből jön, mindenek fölött van. 32 Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja be. 33 Aki elfogadja tanúságtételét, azzal pecsétet tett arra, hogy az Isten igaz. 34 Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja, mert az Isten nem mértékkel adja a Szellemet. 35 Az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe adott. 36 Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta."