1. És miután szerencsésen megmenekültünk, megtudtuk, hogy ezt a szigetet Máltának hívják. 2. A barbárok pedig nem közönséges jó indulattal voltak irántunk, mert tüzet rakva, befogadtak mindnyájunkat a beálló eső és hideg ellen. 3. Mikor pedig Pál nagy nyaláb rőzsét gyűjtött és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, megmarta és a kezére ragadt. 4. Amint a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, ezt mondták egymásnak: Ez az ember bizonyosan gyilkos, akit nem hagy élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. 5. Ő azonban a kígyót belerázta a tűzbe és semmi baja sem lett. 6. Azok pedig vártak, hogy megdagad, vagy hirtelen holtan rogy össze. Mikor azonban jóidéig várták és látták, hogy semmi baja sem lesz, megváltoztatták véleményüket, és istennek mondták őt. 7. Annak a helynek környékén volt pedig a sziget főemberének, név szerint Publiusnak majorja, ő befogadott és három napig nagyon barátságosan vendégül látott minket. 8. Történt pedig, hogy Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküdt. Pál bement hozzá s miután könyörgött, kezeit rátette és meggyógyította. 9. Ennek megtörténte után mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá és meggyógyultak. 10. Ezek nagy tisztességgel bántak velünk és mikor elindultunk, elláttak a szükségesekkel. 11. Három hónap múlva azután útnak indultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt s amelynek címere Kásztor és Pollux volt. 12. És mikor Szirakuzába értünk, ott maradtunk három napig. 13. Onnét a partot körül hajózva, Régiumba jutottunk és miután egy nap déli szél támadt, másnap megérkeztünk Puteoliba. 14. Itt atyafiakra találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hat napig. Így értünk Rómába. 15. Onnét is az atyafiak, mikor hallottak rólunk, elénk jöttek Appius Fórumáig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek és újból megbátorodott.

16. Mikor pedig Rómába érkeztünk, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. (A 16. vers egyes kéziratokban így hangzik: Mikor pedig Rómába érkeztünk, a százados átadta a foglyokat az illetékes katonai parancsnoknak, Pálnak azonban megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.) 17. Három nap múlva azután magához hívatta a zsidók közül való főembereket. Mikor pedig összegyűltek, így szólt hozzájuk: Atyámfiai, férfiak, bár én semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mégis foglyul adtak Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. 18. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel nincs bennem semmi halált érdemlő vétek. 19. De mert a zsidók ez ellen tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, de nem mintha az én népem ellen valami vádam volna. 20. Azért hívattalak hát titeket, hogy lássalak és szóljak veletek, mert Izráel reménységéért hordozom ezt a láncot. 21. Azok pedig így szóltak neki: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem pedig az atyafiak közül senki sem jött ide s nem jelentett vagy mondott felőled semmi rosszat. 22. Szeretnék tehát tőled hallani, hogyan gondolkodol. Mert tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak ennek a felekezetnek. 23. Miután tehát egy napot tűztek ki neki, többen eljöttek hozzá a szállására. Ezeknek nagy bizonyságtevéssel hirdette az Isten országát és igyekezett őket meggyőzni Jézus felől, mind Mózes törvényéből, mind a prófétákból reggeltől fogva egész estig. 24. És némelyek hittek az ő beszédének, mások pedig nem hittek. 25. Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszoltak és Pál ezt a beszédet mondta: Helyesen szólott a Szentlélek Ésaiás próféta által a ti atyáitokhoz, 26. mikor ezt mondta: Menj el e néphez és mondd: Hallván halljatok és ne értsetek; és nézvén nézzetek és ne lássatok! 27. Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve és fülükkel nehezen hallanak és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és én meg ne gyógyítsam őket. 28. Tudjátok meg azért, hogy az Isten ezt az üdvösséget a pogány népeknek küldötte és azok hallgatni is fogják. 29. És mikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, maguk között sokat vitatkozva.