1. Egy ember azonban, név szerint Anániás, Szatírával, az ő feleségével eladta birtokát, 2. ám feleségének is tudtával, annak árából félretett. Azután egy részét, elvitte és letette az apostolok lábai elé. 3. Péter azonban így szólt: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy hazudjál a Szentléleknek és a szántóföld árából félretégy? 4. Nemde, ha el nem adod, neked maradt volna meg, és miután eladtad, nem a te hatalmadban volt-e az ára? Miért, hogy ezt cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek. 5. Mikor e szavakat Anániás meghallotta, lerogyott és meghalt. És mindazokban, akik ezt hallották, nagy félelem támadt. 6. Az ifjak pedig felkeltek, begöngyölték őt, azután kivitték és eltemették. 7. Mintegy három óra múlva a felesége, a történtekről mit-sem tudva, bement. 8. Szólt pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vájjon ennyiért adtátok el a földet? Ő. pedig azt válaszolta: Igen, ennyiért. 9. Péter erre így szólt neki: Miért beszéltetek, össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? Íme, az ajtó előtt vannak azoknak lábai, akik eltemették a te férjedet és kivisznek téged. 10. És azonnal összerogyott lábainál és meghalt. Mikor az ifjak bejöttek, halva találták őt. Ekkor kivitték és eltemették a férje mellé. 11. És nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották. 12. Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egy akarattal Salamon oszlopcsarnokában tartózkodtak. 13. A többiek közül azonban senki sem mert közéjük elegyedni. De a nép dicsérte őket 14. és egyre inkább gyarapították számukat azok, akik hittek az Úrban, férfiak és nők seregestül, 15. úgyannyira, hogy az utcákra hordták ki a betegeket és hordozható ágyakra és fekvőhelyekre rakták le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre. 16. És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak. 17. Akkor előállott a főpap és mind, akik vele voltak, azaz a szadduceusok pártja, és megteltek irigységgel.

18. És rávetették kezüket az apostolokra és közös tömlöcbe vetették őket. 19. De az Úr angyala éjtszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket, és így szólt: 20. Menjetek el, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek ennek az Életnek minden beszédét. 21. Azok pedig ennek hallatára jókor reggel bementek a templomba és tanítottak. Mikor azután a főpap és akik vele voltak, megérkeztek, összehívták a tanácsot és Izrael népéből a vének gyűlését és elküldtek a tömlöcbe, hogy azokat elő hozzák. 22. De mikor a törvényszolgák odamentek, nem találták őket a tömlöcben. Visszatérve tehát jelentették: 23. A tömlöcöt ugyan nagy gondossággal bezárva találtuk, az őrök is ott álltak kívül az ajtó előtt; mikor azonban az ajtót kinyitottuk, bent senkit sem találtunk. 24. Amint pedig meghallották e szavakat, a templomőrség parancsnoka és a papi fejedelmek zavarban voltak azok miatt, hogy vajjon mi lesz ebből. 25. Eljött pedig valaki, és hírül adta nekik: íme azok a férfiak, akiket tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. 26. Ekkor elment a parancsnok a törvényszolgákkal s előhozták őket, de erőszak nélkül. Féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. 27. Előhozták pedig őket, odaállították a tanács elé és megkérdezte tőlük a főpap: 28. Szigorú paranccsal meghagytuk nektek, hogy ne tanítsatok a Jézus nevében és íme betöltöttétek egész Jeruzsálemet tanításotokkal és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét. 29. Péter azonban és az apostolok így feleitek: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. 30. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek. 31. Ezt az Isten fejedelemmé és megváltóvá emelte jobbjával, hogy Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot adjon. 32. És mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek és a Szentlélek is, akit az Isten adott azoknak, akik neki engedelmeskednek. 33. Mikor pedig ezeket hallották, fogaikat csikorgatták és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.