1. Volt pedig egy ember a farizeusok között, neve Nikodémus, a zsidók főembere. 2. Ez elment Jézushoz éjjel és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. 3. Ekkor Jézus így felelt neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. 4. Megkérdezte tőle Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? vajjon bemehet-e másodszor az anyja méhébe és születhetik-e? 5. Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6. Ami testtől született, test az és ami Lélektől született, lélek az. 7. Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükséges nektek újonnan születnetek. 8. A szél fú, ahova akar: és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy így van mindenki, aki Lélektől született. 9. Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Mimódon lehetnek ezek? 10. Jézus így válaszolt neki: Te Izrael tanítója vagy és mégsem tudod ezeket? 11. Bizony, bizony mondom neked: azt hirdetjük, amit tudunk, és arról teszünk bizonyságot, amit láttunk; de a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. 12. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek? 13. És senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállott alá: az Ember Fia, aki a mennyben van. 14. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Ember Fiának felemeltetnie, 15. hogy mindenkinek, aki hisz, örök élete legyen őbenne. 16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egy szülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen hanem örök életet vegyen. 17. Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világba hogy elkárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ ő általa. 18. Aki hisz őbenne, nem kárhozik el; aki pedig nem hisz, az már elkárhozott, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

19. Az ítélet pedig ez, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak. 20. Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei rá ne bizonyuljanak. 21. Aki pedig az igazságot cselekszi az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, mert azokat Istenben végezte el. 22. Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földére; ott időzött velük és keresztelt. 23. János pedig szintén keresztelt Énonban, Sálimhez közel, mert ott sok volt a víz, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24. Mert János még nem volt tömlöcbe vetve. 25. Ekkor vitatkozás támadt János tanítványai és a zsidók között a megtisztulás felől. 26. És odamentek Jánoshoz és így szóltak neki: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel és hozzámegy mindenki. 27. János így felelt: Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki. 28. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Krisztus, hanem: ő előtte küldettem el. 29. Akinek menyasszonya van, vőlegény az. A vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve Örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm immár betelt. 30. Annak növekednie kell, nekem pedig alászállanom. 31. Aki felülről jött, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az és földi dolgokat beszél. Aki a mennyből jött, mindenkinél feljebb való. 32. És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de az ő bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33. Aki az ő bizonyságtételét elfogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. 34. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja: mivel az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. 35. Az Atya szereti a Fiút és az ő kezébe adott mindent. 36. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.