1. Volt egy farizeus, a neve Nikodémus, a zsidó nagytanács tagja; 2. az az ember egy éjjel elment Jézushoz, és azt mondta néki: Mester, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítóul; mert azokat az égi jeleket, amelyeket te teszel, senki nem tudja megtenni, csak ha vele van az Isten. 3. Jézus így felelt néki: Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik újonnan (felülről), nem láthatja meg az Isten országát. 4. Nikodémus így szólt néki: Hogyan születhetik egy vén ember? Tán csak nem mehet be másodszor az ő anyjának méhébe, hogy ismét megszülessék? 5. Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6. Ami testtől született, az test, és ami a Lélektől született, az lélek (a Szentlélek szülötte). 7. Ne csodálkozz hát azon, hogy azt mondom néked: Újonnan (felülről) kell néktek születnetek. 8. A szél fú, ahol akar, és zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy; így van mindenkivel, aki a Lélektől született. 9. Nikodémus felelt, és azt mondta néki: Hogyan történhetnek meg ezek? 10. Jézus így felelt néki: Te tanítója vagy az izráélnek, és nem érted ezeket? 11. Bizony, bizony mondom néked, mi (az Isten küldöttei) azt hirdetjük, amit tudunk és amit láttunk, arról teszünk tanúbizonyságot, de ti a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. 12. Ha földi dolgokról beszélek néktek, és azt nem hiszitek, mimódon hiszitek majd, ha mennyei dolgokról beszélek néktek? 13. Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki alászállt a mennyből, az Ember Fia. 14. És amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztaságban, úgy kell fölemeltetnie az Ember Fiának, 15. hogy minden hívőnek örökélete legyen Őbenne. 16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött át adta, hogy mind az, aki hisz őbenne ne vesszen (ne kárhozzék) el, hanem örökélete legyen. 17. Mert Isten nem azért küldte e világra az Ő Fiát, hogy (kárhoztató) ítéletet mondjon e világ felett, hanem hogy e világ idvezüljön Őáltala.

18. Aki hisz Őbenne, nem ítéltetik el; aki azonban nem hisz Őbenne, az máris elítéltetett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19. Az elítéltetés pedig az, hogy a Világosság eljött e világra, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak voltak. 20. Ugyanis minden gonosztévő gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei napvilágra ne kerüljenek; 21. aki azonban az igazságot cselekszi, az (bátran) a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, mert azok az Istennel való életközösségben végzett cselekedetek. 22. Azután Jézus tanítványaival együtt (Jeruzsálemből) elment Júdea más helyeire, és velük valameddig ott maradt és keresztelt. 23. János is keresztelt éspedig Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt; és az emberek sereglettek hozzá és megkeresztelkedtek. 24. Jánost ugyanis akkor még nem vetették börtönbe. 25. János tanítványai abban az időben vitába ereszkedtek egy zsidóval a (keresztség által való) megtisztulásról. 26. És odamentek Jánoshoz és így szóltak néki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanúbizonyságot tettél, íme, az keresztel és mindenki Őhozzá megy. 27. János így felelt: Az ember semmit sem kaphat, csak ha a mennyből adatik néki. 28. Tanúim vagytok timagatok, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem csak az Őelőtte elküldött követ vagyok. 29. Akinek menyasszonya van, az vőlegény; a vőlegény barátja pedig ott áll, figyelmesen hallgatja a vőlegényt, és örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm most teljes. 30. Őnéki növekednie kell, énnékem pedig el kell fogyatkoznom. 31. A felülről jövő (mint amilyen Jézus) mindenkinél feljebb való; a földről való (mint amilyen Keresztelő János) földről való, és a földi dolgokról beszél. A mennyből jövő mindenkinek felette van; 32. és amit a mennyben látott és hallott, arról tesz tanúbizonyságot, és az Ő bizonyságtételét mégsem fogadja el senki sem. 33. Aki azonban az Ő bizonyságtételét elfogadta, ezzel megerősítette azt, hogy az Isten igaz. 34. Mert akit az Isten küldött, csak az szólja az Isten beszédeit; mert annak Isten nem mérték szerint adja a Lelket.