1. Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz és ezt mondták: Vájjon ki a legnagyobb a mennyek országában? 2. Erre Jézus odahívott egy kis gyermeket, közéjük állította, 3. és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. 4. Aki azért meg alázza magát, mint ez a kis gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5. És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemért, engem fogad be. 6. Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy nagy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék. 7. Jaj a világnak a botránkozások miatti Mert botránkozások mindenképen lesznek ugyan, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik! 8. Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le és vesd el magadtól. Jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy az életre, mint ha két kezeddel és két lábaddal vettetel az örök tűzre. 9. És ha szemed botránkoztat meg, vájd ki és vesd el magadtól; jobb neked, ha félszemmel mégy az életre, mint ha két szemeddel vettetel a gyehenna tüzére. 10. Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg; mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát. 11. Mert az Ember Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett? 12. Mit gondoltok: ha egy embernek száz juha - van és azok közül egy eltéved, nem hagy ja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken és nem megy-é el és nem keresi-e meg az eltévedted? 13. És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely nem tévedt el. 14. Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e ki csínyek közül. 15. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened - menj el és intsd meg őt négyszemközt; ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; (A 15. versben gondolatjel közé tett szó a legrégibb kéziratokban nincs meg.) 16. ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy minden vitás ügyet két vagy három tanú vallomása bizonyítson.

17. Ha azokra sem hallgat, jelentsd a gyülekezetnek. Ha pedig még a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. 18. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyekben. 19. Ismét mondom nektek: ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. 20. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 21. Ekkor Péter odament hozzá és azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik az én atyámfia ellenem és hányszor bocsássak meg neki? Még hétszer is? 22. Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenhétszer is. (A 22. versben egyes kéziratokban ez olvasható: hetvenszer hétszer. ) 23. Ezért hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24. Mikor azután a számonkérést megkezdte, olyan szolgát hoztak eléje, aki tízezer talentommal volt adós. 25. Mivel nem tudott fizetni, ura megparancsolta, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije van, és úgy fizessen. 26. Ekkor a szolga térdre esett és könyörgött: Uram, légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked. 27. Az úr pedig megszánta azt a szolgát, és elbocsátotta őt és az adósságot is elengedte neki. 28. Ahogy kiment a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. És megragadta őt, fojtogatta és ezt mondta: Fizesd meg nekem amivel tartozol. 29. Ekkor az ő szolgatársa térdre esve kérte őt: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked. 30. De az megtagadta és elmenvén, tömlöcbe vetette őt, amíg ki nem fizeti tartozását. 31. Mikor pedig az ő szolgatársai látták a történtekét, igen elszomorodtak és elmentek és mindent megjelentettek az ő uruknak, ami történt. 32. Akkor előhívatta őt az ő ura és azt mondta neki: Gonosz szolga, én a te egész tartozásodat elengedtem neked, mivel könyörögtél nekem. 33. Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amint én is könyörültem rajtad?